„Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,” (2Kor 4:17)
Igaz, hogy az Úr nem ígért fölmentést a próbák alól, hanem sokkal jobbat ígérve, ezt mondta: „Élteden át tartson az erőd” (5Móz 33:25). … Ha tüzes kemencén kell átmenned Jézusért, az Úr ugyanúgy melletted lesz, ahogyan a három hű ifjú mellett is ott állt Babilon tüzes kemencéjében. Akik szeretik Megváltójukat, mindenkor örvendezni fognak, ha megosztják Urukkal a megaláztatást és gyalázatot. Az Urunk iránt a szívünkben égő szeretet édessé teszi az érte elviselt szenvedést.
Sátán minden korszakban üldözte Isten népét. Megkínoztatta, kivégeztette őket, a halálban mégis hódítókká váltak. Tántoríthatatlan hitükkel a Sátánnál hatalmasabbat, Istent nyilatkoztatták ki. Az ördög megkínozhatta, megölhette a testet, de a Krisztus által Istenben elrejtett életet még érinteni sem tudta. Börtönbe tudott zárni bár, de nem tudta megkötözni a lelket. Isten gyermekei a homályon túl a dicsőségre tudtak tekinteni, s így szóltak: „Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” …
A világ gyűlöli és üldözi Isten egyházát. Ez az egyház Krisztus iskolájában nyer nevelést, fegyelmezést. Tagjai a föld keskeny ösvényein járnak, a szenvedés kemencéje tisztogatja őket. Súlyos küzdelmeken át követik Krisztust, elviselik a lemondást, súlyos csalódásokban van részük; ám fájdalmas tapasztalatuk megtanítja őket a bűnös lelkiismeret gyötrelmére és a bűn nyomorúságos következményeire. Ezért iszonyattal tekintenek a bűnre. Mivel kiveszik részüket Krisztus szenvedéseiből, Krisztus dicsőségében való részesedés vár rájuk. A próféta is szent látomásban szemlélte Isten népének diadalát: „És láttam valami üvegtengert tűzzel elegyítve és azokat, akik győztek, … amint az üvegtenger mellett álltak, kezükben Isten hárfáival. Mózesnek, Isten szolgájának énekét énekelték és a Bárány énekét” (Jel 15:2-3). (Thoughts from the Mount of Blessing, 50, 51.)
