„De ő nagyobb kegyelmet ad, ezért is mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (Jak 4:6)
Csak akkor vagy biztonságban, ha teljes alávetettséggel és engedelmességgel Krisztushoz kapcsolod magadat. Az iga könnyű, mert Krisztus hordozza a súlyát. Amikor felemeled a kereszt terhét, könnyűvé válik; a kereszt számodra az örök élet zálogává lesz. Mindnyájunk kiváltsága, hogy boldogan kövessük Krisztust, minden lépésnél így kiáltva: „A te jóvoltod felmagasztalt engem”. Ha viszont a menny felé igyekszünk, Isten Igéjét kell magunkkal vinnünk tankönyvként ezen az úton. Az ihletett szavakból kell elolvasnunk a leckét napról napra….
Az ember Krisztus Jézus megalázkodása felfoghatatlan az emberi elme számára; azonban istensége és a világ alapítása előtti létezése nem vonható kétségbe azok részéről, akik hisznek Isten Igéjének. Pál apostol beszél Közvetítőnkről, Isten egyszülött Fiáról, aki a dicsőség állapotában Istennek formáját birtokolta, a mennyei seregek parancsnoka volt, és amikor istenségét emberségbe öltöztette, szolgai formát öltött magára…
Azzal, hogy emberré lett, Krisztus olyan alázatosságot mutatott be, amely csodálatra méltó a menny értelmes lényei számára. Az emberré válás eseménye nem jelentene megalázkodást, ha nem számolnánk azzal a ténnyel, hogy Krisztus már azelőtt is létezett egy dicsőséges létformában. Meg kell nyitnunk értelmünket, hogy meglássuk: Krisztus letette királyi palástját, királyi koronáját, a menny parancsolójaként betöltött pozícióját, és istenségét emberségbe öltöztette, hogy ott érje el az embereket, ahol vannak, és hogy erkölcsi erőt hozzon el az emberi családnak, hogy ezáltal Isten fiai és leányai lehessenek. Hogy megváltsa az embert, Krisztus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. (The Youth’s Instructor, October 13, 1898.)
A szelídség és alázatosság, mely Krisztus életét jellemezte, meg fog nyilatkozni azok életében és jellemében is, akik „úgy járnak, amint ő járt”. (The Youth’s Instructor, November 8, 1894.)
