„Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet,” (Kol 3:12)
Nézz Jézusra, vezetődre és példaképedre… Figyeld meg, hogyan válhatsz hozzá hasonlóvá a mások iránti figyelmesség, a szelídség és alázatosság tekintetében. Így „mindenestől fogva növekedhetsz abban, aki a fej, a Krisztusban”; visszatükrözheted jellemét, ő pedig magáénak ismerhet el téged eljövetelekor. (The Youth’s Instructor, December 5, 1883.)
Amikor Jézust hitben megragadjuk és beengedjük a lélek belső szentélyébe, a Szentlélek Krisztus hasonlatosságára formálja és alakítja a jellemet. Akkor naponta fogunk új dolgokat tanulni Krisztus iskolájában. A fát gyümölcseiről ismerni meg. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A keresztényeknek világosságként kell ragyogniuk a világ erkölcsi sötétsége közepette. A keresztény ember szíve jóságos, és tekintettel van mások érzéseire. Isten Igéje arra int minket, hogy „legyünk bölcsek, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok”; minden kereszténynek kötelessége, hogy a Biblia előírásainak fényében fegyelmet tanuljon, és válhasson belőle „olyan munkás, aki nem szégyenül meg”. Azok keze munkája, akik ezt teszik, az örökkévalóságig fog terjedni. Nem keveredik önzéssel, és nem is lesz hanyag, felületesen végzett munka. (The Youth’s Instructor, September 20, 1894.)
A gyengéd szeretetet mindig ápolni kell a férj és feleség, a szülő és gyermek, a fitestvér és nőtestvér között. Meg kell gátolni minden elhamarkodott szót, hogy az egymás iránti szeretet hiányának még a látszata se álljon fenn. A családban mindenkinek az a kötelessége, hogy jókedvű legyen és kedvesen beszéljen.
Ápoljátok a gyengédséget, a vonzalmat és a szeretetet, amely apró udvariasságokban, a beszédben, valamint gondoskodó figyelmességben nyilvánul meg. (The Adventist Home, 198.)
Isten a belső értékeket, a Lélek kegyelmi ajándékait, a kedves szót és a mások iránti gondos törődést értékeli igazán. (Child Guidance, 429.)
