„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm 12:2)
Van fogalmuk az embereknek arról, hogy Isten mennyire becsüli a teremtményeket, akiket alkotott? Ő alkotta az ember elméjét is. Nincs egyetlen nemes gondolatunk sem, mely ne tőle származna. Ő ismeri az emberi elme működésének minden titkát; nem Ő alkotta tehát? Isten látja, hogy a bűn megrontotta az embert, de szánalommal és együttérzéssel tekint reá; látja, hogy Sátán hatalmának foglya. (The General Conference Bulletin, April 1, 1899.)
Minden igaz reformáció a lélek megtisztításával kezdődik. Az újjászületés fürdője és az elme Szentlélek hatalma általi megújulása révén következik be az élet megváltozása. (Ellen G. White Manuscript 95, 1903.)
Miközben Krisztust szemléljük, elváltozunk. Ha az elme tartósan az időleges dolgokra összpontosít, akkor ezek felemésztik jellemünket, Isten dicsőségét szem elől tévesztjük és elfeledjük. Elvétjük a lehetőségeket, melyek pedig elérhetők lennének számunkra a mennyel való bizalmas kapcsolathoz. A lelki élet meghal…
Teljesen Istentől függj! Ha ez másképp van, itt az ideje megálljt parancsolni. Állj meg ott, ahol vagy, és változtasd meg a dolgok sorrendjét! Őszintén és valódi vágyakozással kiálts Istenhez! Küzdj a mennyei jutalomért, míg csak győzelemre nem jutsz! Helyezd egész lényedet – testedet, lelkedet és szellemedet – Isten kezébe, engedd, hogy az ő szeretetteljes, megszentelt eszköze lehess, akit az Ő akarata és Lelke vezérel…akkor tisztán látod majd a mennyei dolgokat. (Ellen G. White Manuscript 24, 1891.)
Ha hagynánk, hogy gondolataink többet időzzenek Krisztusnál és a mennyei világnál, akkor erőteljes ösztönzést és segítséget nyernénk az Úr harcaira. A büszkeség és a világ szeretete elveszti hatalmát, ha ama jobb világ dicsőségéről elmélkedünk, ami hamarosan otthonunk lesz. Krisztus szépsége mellett minden földi gyönyörűség értéktelennek tűnik. (Messages to Young People, 113.
