„Az értelmesek viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.” (Mt 25:4)
Minden fiatal vegye fontolóra a tíz szűz példázatát. Mindegyiknek volt lámpása, ami a vallásosság látszatát jelképezi; de közülük csak öten rendelkeztek a belső kegyességgel. Öt közülük híjával volt a kegyelem olajának. A Krisztus Jézusban való élet lelke, a Szentlélek nem lakozott szívükben. A kegyelem olaja nélkül mi hasznát vették a lámpásnak, vagyis a formális vallástételnek? Bármily hangzatos legyen is a hitvallás, bármily magas vallási pozíciót tölt is be valaki, ha a kegyelem olaja hiányzik, nincs mivel megtöltenie lámpását, és így nem is áraszthatja magából a világosság fénylő sugarait…
A Vőlegény azért késik, mert hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatra jusson. Ó, a mi irgalmas Megváltónk drága hosszútűrése! Ó, bárcsak minden fiatal felfogná a lelkek értékét, akikért végtelen árat fizettek a Kálvárián! Ó, bárcsak mindegyikük méltó módon megbecsülné a képességeket, melyeket Isten adott nekik! Krisztus által feljebb juthatunk a fejlődés létráján és minden erőnket Jézus irányítása alá helyezhetjük…Lélekben, gondolatban, szóban és tettben egyaránt kifejezhetjük, hogy Krisztus Lelke érintett bennünket, és befolyásunkat hatalommá változtathatjuk mások javára.
A világ történelmének olyan ünnepélyes korszakában élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy gondatlanok és hanyagok legyünk…Imádkoznunk, hinnünk és engedelmeskednünk kell. Saját erőnkből semmit sem tehetünk, de Jézus Krisztus kegyelmében felhasználhatjuk erőnket, hogy a legnagyobb jót tegyük saját lelkünkkel, és a legnagyobb áldást árasszuk mások lelkére. Kapaszkodjunk Jézusba, végezzük szorgosan Krisztus munkáját, és végezetül elnyerjük az örök élet jutalmát. (The Youth’s Instructor, September 20, 1894.)
