„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket Krisztusban, miután rövid ideig szenvedtetek, ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni.” (1Pt 5:10)
Boldog, aki ezt mondhatja: „Bűnös vagyok Isten előtt, de Jézus az én Szószólóm. Megszegtem törvényét. Nem menthetem meg magamat, de a Kálvárián értem kiontott drága vérre hivatkozom, Ádámban elvesztem, de Krisztusban helyreállíttattam. Isten, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát halálra adta, nem hagy elveszni engem, amíg lelkemben bűnbánó és töredelmes vagyok. Isten nem reám tekint, mert én méltatlan vagyok; Felkentjének arcára tekint, Helyettesemre és Kezesemre. Meghallgatja Szószólóm könyörgését, aki meghalt bűneimért, hogy Isten igazsága legyek Őbenne. Őt szemlélve átalakulok az ő képmására. Nem változtathatom meg magam a jellememet, nem tehetem a sajátommá kegyelmét, aki maga a jóság, igazság és irgalom. Azonban őt szemlélve megragadhatom Lelkét, és átalakulhatok hasonlatosságára…” A szív, mely betöltekezik Krisztus kegyelmével, békességet és örömöt áraszt, és ahol Krisztus lakozik, ott a jellem megtisztul, felemelkedik, tisztességben és dicsőségben részesül. (The Youth’s Instructor, November 8, 1894.)
A világegyetem Teremtője úgy szereti azokat, akik hisznek egyszülött Fiában mint személyes Üdvözítőjükben, ahogyan Fiát szereti. Itt is, most is csodás mértékben ajándékozza nekünk kegyelmes jóakaratát. A mennyei Világosság ajándékát adta az embereknek, és Vele együtt a menny összes kincsét. Amilyen sokat ígért nekünk az eljövendő életre, olyan bőséges ajándékokat ad nekünk ebben az életben is. Megadna nekünk mindent, ami nemessé tesz és megjobbítja jellemünket. Az a terve, hogy alkalmassá tegyen bennünket a mennyei életre. (Fundamentals of Christian Education, 234.)
Az Úr készen áll, hogy kegyelmét gazdagon árassza ránk, megerősítsen és bátorítson minket. (Testimonies For The Church 6:413.)
