„Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének.” (5Móz 26:11)
Fejezzük ki hálánkat és dicséretünket Isten iránt minden áldásáért, és minden vigasztalásért, amiben részesít minket! Isten minden családot fel akar készíteni a mennyei otthonokban való lakozásra; adjunk hát dicsőséget neki kegyelme gazdagságáért! Ha a gyermekeket otthon arra nevelnénk, hogy hálásak legyenek minden jó dolog Adományozója felé, akkor a mennyei kegyelem megnyilvánulna családjainkban. Öröm hatná át az otthoni életet, és az ilyen otthonból érkező fiatalok a tisztelet lelkületét vinnék magukkal az iskolába és a gyülekezetbe. Bejárásuk lenne a mennyei szentélybe, ahol Isten találkozik népével, tisztelet övezné a vallási szertartásokat és hálás dicséret szállna Isten felé gondviseléséért…
Minden ajándékot hálával kell fogadnunk, és akkor ezek a lelki áldások értéke megkétszereződik; a család minden tagjának gondolkodását megszenteli Isten Igéjének igazsága. Az Úr Jézus közel van mindazokhoz, akik megbecsülik kegyelme ajándékait. Az ilyen emberek minden ajándékot a jótevő, szerető, gondoskodó Istenre vezetnek vissza, akit minden vigasztalás kútfőjének és a kiapadhatatlan kegyelem forrásának tartanak. (Ellen G. White Manuscript 67, 1907.)
Ha jobban kifejeznénk hitünket, ha jobban örvendeznénk az áldásoknak – Isten nagy irgalmának és szeretetének -, több hitünk és örömünk lenne. Nincs nyelv, mely kifejezhetné, a véges elme fel sem foghatná az áldásokat, melyek Isten jóságának és szeretetének megbecsüléséből származnak. Már itt a földön is miénk lehet az öröm soha ki nem apadó kútforrása, mert azt az Isten trónjából áradó folyamok táplálják. (The Review and Herald, June 2, 1910.)
