„Benne van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnök bocsánata kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel.” (Ef 1:7-8)
Krisztus azért jött…, hogy felemelje és megnemesítse szellemi erőinket, hogy erőfeszítéseink ne tévesszenek célt és ne vesszenek el…
Az Úr Jézus azért jött, hogy az igazság minden buzgó keresőjét megerősítse, és hogy kinyilatkoztassa az Atyát. Nem engedte meg, hogy bármi is eltérítse attól a nagy munkától, hogy az emberben helyreállítsa Isten képmását. Meg kell értenünk, hogy a mi nagy és jelentőségteljes feladatunk, hogy befogadjuk az Istenhez való hasonlóságot és jellemünket felkészítsük az örök életre. A mennyei igazságokat megfelelőképpen kell alkalmaznunk a gyakorlati életben. Az ismeret minden kincsét is magunkkal kell vinnünk, mely alkalmassá tehet minket az Istenéhez hasonló életre.
Isten ismerete oly magas, mint az ég, és oly széles, mint a föld…Csak azok az igaz tanítványok, akik a Szentírást Isten hozzájuk szóló hangjaként olvassák. Megremegnek Isten szavának hallatán, mert számukra ez élő valóság. Tanulmányozzák és kutatják az elrejtett kincset. Megnyitják értelmüket és szívüket; mennyei kegyelemért imádkoznak, hogy felkészülhessenek az eljövendő, örök életre. Ha az ember kezébe veszi a mennyei lámpást, meglátja elesettségét, erőtlenségét és azt, hogy milyen reménytelen próbálkozás önmagára tekintve keresni a megigazulást. Megérti, hogy semmije sincs, amivel Isten elé járulhatna. Imádkozik a Krisztust képviselő Szentlélekért, hogy állandó vezére legyen, aki elvezeti őt minden igazságra…Minden ismeret, melyet az élet megpróbáltatásai közepette szerzünk, és amely alkalmassá tesz arra, hogy a szentek polgártársai lehessünk – mindez igazi nevelés számunkra. Áldásokat hoz a magunk és mások számára a jelen életben is, és biztosítja számunkra az eljövendő, halhatatlan életet és annak elmúlhatatlan gazdagságát. (The Youth’s Instructor, October 27, 1898.)
Krisztus kincsestárában minden lélek számára értékes ajándékok vannak. (Ellen G. White Manuscript 50, 1893.)
