„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Mt 14:23)
Krisztus ereje az imádságban volt…Krisztus visszavonult a világtól a ligetekbe és hegyekbe, kizárva maga elől minden mást. Egyedül volt Atyjával. Erős buzgósággal öntötte ki lelkéből könyörgéseit, és lelke minden erejével a Végtelen kezébe kapaszkodott. Amikor újabb, nagy próbatételek környékezték meg, visszavonult a hegyek magányába és az egész éjszakát imádságban töltötte mennyei Atyjával.
Mivel Krisztus mindenben a példaképünk, ezért ha követjük példáját a buzgó, állhatatos imában, kérve Istentől, hogy adja nekünk az Ő erejét, aki sohasem engedett Sátán kísértéseinek, és ellenállunk a gonosz ellenség fondorlatainak, akkor nem fog legyőzni bennünket. (The Youth’s Instructor, April 1, 1873.)
Ezen vészterhes utolsó napokban a fiatalok egyetlen biztonságát a folyton erősödő éberség és imádság jelenti. Azt a fiatalt, aki örömét leli Isten Igéje olvasásában és az imádság alkalmaiban, folytonosan felfrissítik az élet forrásának folyamai. Magas szintű erkölcsi kiválóságra és olyan széleskörű gondolkodásra tesz szert, melyet mások nem érthetnek. Az Istennel való kapcsolat helyes gondolatokat, nemes szándékokat, az igazság tiszta megértését és magas célkitűzéseket von maga után. Akik ilyen kapcsolatot ápolnak Istennel, azokat az Úr fiainak és leányainak ismeri el. Egyre magasabbra és magasabbra jutnak, egyre tisztábban látják Isten és az örökkévalóság dolgait, mígnem az Úr a világosság és bölcsesség közvetítőivé teszi őket a világ számára…Az Istenhez való imádkozás ereje felkészít minket napi feladataink elvégzésére. (The Youth’s Instructor, August 18, 1898.)
Hatalmas erő rejlik az imádságban. A nagy ellenség folyton azon munkálkodik, hogy távol tartsa a bajba jutott lelket Istentől. A legalázatosabb szent sóhajtása a menny felé nagyobb félelmet kelt Sátánban, mint kormányzatok és királyok rendeletei. (The Signs of the Times, October 27, 1881.)
