„Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13:15)
Korunkban szomorúan látjuk, hogy a gyermekek és fiatalok túl nagyra értékelik magukat ahhoz, hogy alárendeljék magukat a szülői irányításnak…Azt gondolják, hogy a szülői tekintélynek való behódolás a gyengeség bizonyítéka lenne, és jogos függetlenségük feláldozását jelentené. De ahelyett, hogy képesek lennének önmagukat irányítani, ingadoznak és céltudatosságuk igen gyenge. Erkölcsi erőik silányak, szellemi erővel pedig alig rendelkeznek. Azért ilyen gyengék, és azért vezetik félre őket oly könnyen a kísértések, mert nem követik Krisztus életének példáját…
Ahelyett, hogy az isteni Megváltó lábnyomába lépnének, telve vannak büszkeséggel és nagyravágyással. Hajlamaikat és megszenteletlen elméjük indulatait követik. (The Youth’s Instructor, July 14, 1892.)
Krisztus egy pillanat alatt különbséget tudott tenni jó és rossz között; a bűnre Isten parancsolatainak fényében tekintett, magasra tartva a törvényt, mint tükröt, mely fényt vet a rosszra. Ez a jó és rossz közötti éles különbségtétel volt az, ami Krisztus testvéreit gyakran dühre sarkallta. Mégis, kérlelései és könyörgő szavai, valamint az arcán tükröződő szomorúság olyan gyengéd, buzgó szeretetet fejezett ki irányukban, hogy szégyellték, amiért arra kísértették őt, hogy adja fel szigorú igazságérzetét és hűségét. (The Youth’s Instructor, September 8, 1898.)
Istennek mégis lesz jótettekben buzgólkodó népe, mely elfajult korunk romlottsága közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, mely annyira ragaszkodik az isteni erőhöz, hogy mindennemű kísértéssel szemben védettek lesznek. A mindenki figyelmét megkapó reklámok aljas közleményei fel akarják korbácsolni ugyan érzékeiket, s megrontani értelmüket, mégis oly közel élnek majd Istenhez és angyalaihoz, hogy olyanok, mint aki se lát, se hall. … A fiatalok oly szilárd alapelvekkel rendelkezhetnek, hogy még Sátán legerősebb kísértései sem tántoríthatják el őket hűségüktől (Testimonies for the Church 3:472.)
