„Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pt 1:16)
Korlátozott erőnkkel olyan szentnek kell lennünk a magunk területén, amilyen szent Isten a maga területén. (The Review and Herald, November 1, 1892.)
Isten azt várja tőlünk, hogy az elénk helyezett mintával összhangban építsük jellemünket. Egyik téglát a másik után rakva, kegyelem által munkálkodjunk, s ha rátalálunk gyenge pontjainkra, a kapott utasítás szerint javítsuk ki azokat. Ha egy ház falain repedést látunk, tudjuk, hogy valami hiba van az épületben. A mi jellemünk épületén bizony gyakran láthatók repedések, s ha ezeket a hiányosságokat nem pótoljuk, az építmény le fog omlani, amikor rátör a próba vihara.
Isten azért ad nekünk erőt, képességet a gondolkodásra és időt, hogy olyan jellemet építhessünk, amelyre ráhelyezheti jóváhagyó pecsétjét. Azt szeretné, hogy minden gyermeke nemes jellemet építsen magának tiszta és nemes cselekedetek által, hogy az utolsó napon arányos, szép épület legyen látható, egy tiszta templom, amit ember és Isten egyaránt elismer.
Jellemünk formálásában Krisztusra kell építenünk. Ő az egyetlen biztos alap – alap, ami soha el nem mozdul. A kísértés és próba vihara sem tudja megmozdítani azt az épületet, ami az örökkévaló sziklához van erősítve. Aki szeretne gyönyörű épületté növekedni az Úr számára, annak minden erejét és képességét művelnie kell. Csak a tálentumok helyes felhasználásával tud a jellem harmonikusan fejlődni. Így helyezzük az alapra azt, amit a Biblia ezüstnek, aranynak és drágakőnek nevez, mert ezek kiállják Isten tisztító tüzének próbáját. (Child Guidance, 165, 166.)
A szentség … az akarat teljes alárendelése Istennek. Azt jelenti, hogy élünk Isten minden Igéjével, amely az Ő szájából származik; hogy a mennyei Atya akaratát cselekesszük; hogy Benne bízunk minden kísértésben, úgy a sötét, mint a fényes napokban is; hogy hitben járunk nem látásban; hogy rendíthetetlen bizalommal támaszkodunk Istenre, és megnyugszunk szeretetében. (The Acts of the Apostles, 51.)
