„Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13:14-15)
Mikor a tanítványok beléptek abba a helyiségbe, amelyben a vacsorát meg akarták enni, szívük tele volt haraggal. Júdás nyomakodott legközelebb Jézushoz, és Jézus bal oldalán telepedett le. János ült Jézus jobb oldalán. Júdás eltökélte, hogy megszerzi a lehető legmagasabb helyet, és ez a tanítványok szerint a Jézus melletti hely volt.
Még egy másik ok is támadt a viszályra. Az ünnepen az volt a szokás, hogy egy szolga megmosta a vendégek lábait. … Előkészítették a korsókat, mosdótálakat, törölközőket a lábmosáshoz, de a szolga nem volt jelen, ezért a tanítványoknak kellett volna elvégezni a szolgálatot. … Jézus várt egy ideig, hogy meglássa, mit tesznek. Ekkor Ő, az isteni Tanító felkelt az asztaltól. Levette felső ruháját, amely akadályozta volna mozgását; körülkötötte magát a törölközővel. … „Azután vizet tölte a medencébe és kezdé mosni a tanítványok lábait” (Jn 13:5). … Krisztus így fejezte ki szeretetét tanítványai iránt. (The Desire of Ages, 644, 645.)
E rendelkezés megtartása eme parancsolat betöltése: „Ha azért én, Uratok és Mesteretek, megmostam lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait…” Micsoda lehetőség ez arra, hogy elrendezzük a viszályokat, hogy megbocsássunk a nekünk sérelmet okozóknak! Ekkor van itt az ideje, hogy ha valaki vétkezett testvére ellen, jóvátegye és elrendezzen minden visszásságot. Legyen kölcsönös a megbocsátás! Ne vigyünk az oltárra idegen tüzet. Ne dédelgessenek rosszindulatot és gyűlöletet az Úr asztalánál egybegyűltek! (Manuscript 19, 1892.)
Ahol ezt a rendtartást helyesen ünneplik meg, ott Isten gyermekei helyes viszonyba kerülnek egymással, hogy segítsék egymást, és egymás áldására legyenek. (The Desire of Ages, 651.)
