„Hasonlóképpen a poharat is vette, miután vacsorált, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” (1Kor 11:25)
Krisztus ott állt a két szövetség fordulópontjánál, e szövetségek két nagy ünnepének találkozásánál. … Amikor tanítványaival a húsvéti vacsorát fogyasztotta, ennek helyettesítésére egy olyan szolgálatot rendelt el, amely nagy áldozatának emlékjele. A zsidó nemzeti ünnep érvénye örökre megszűnt. A Krisztus által szerzett szolgálatot figyelembe kellett és kell vennie követőinek, minden országban és minden korszakban. … Ő másodszor is eljön hatalommal és dicsőséggel, addig ezt az elrendelt ünnepet meg kell tartanunk. (The Desire of Ages, 652, 653.)
Krisztus ezeken az általa rendelt alkalmakon találkozik népével, és megerősíti őket jelenléte által. … Mindazok, akik Krisztusba vetett hittel járulnak az Úr asztalához, gazdag áldást nyernek. Mindazok, akik mellőzik az isteni kiváltság ezen alkalmait, veszteséget szenvednek. Róluk helyesen elmondható: „Nem vagytok mindnyájan tiszták” (Jn 13,11).
Az úrvacsorai istentisztelet azonban nem lehetett a szomorkodás ideje. … Ne emlegessék fel a köztük és testvéreik között lévő különbségeket. Mindezek az előkészületi szolgálathoz tartoznak. … Most azért jönnek, hogy Krisztussal találkozzanak. Nem a kereszt árnyékában kell állniuk, hanem annak megmentő világosságában. Meg kell nyitniuk lelküket az Igazságosság Napjának ragyogó sugarai előtt. Krisztus mindennél drágább vérével megtisztított szívvel, az Ő jelenlétének teljes tudatában kell meghallaniuk szavait: „Békességet hagyok néktek…” (Jn 14,27).
Az úrvacsorai istentisztelet Krisztus második eljövetelére mutat. Krisztus arra szánta, hogy a reménységet elevenen tartsa a tanítványok elméjében. … Megpróbáltatásaik közepette vigasztalásra leltek Uruk visszatérésének reménységében. Kibeszélhetetlenül drága volt számukra a gondolat: „Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend” (1Kor 11,26). (The Desire of Ages, 656, 659.)
