„Ő pedig mondta: Nem, mert én az ÚR seregének vezére vagyok, most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt mondta neki: Mit akar mondani az én Uram az ő szolgájának?” (Józs 5:14)
Mikor a Jerikó elfoglalása előtti hajnalon Józsué előrement, egy harcra kész férfival találta magát szemben. Józsué megkérdezte tőle: „Közülük való vagy-e, vagy ellenségeink közül?” Az így felelt: „Nem, mert én az Úr seregeinek parancsnoka vagyok, most érkeztem.” Ha Józsué szeme megnyílt volna…, ha el bírta volna viselni a látványt, akkor Isten angyalait látta volna, amint Izrael gyermekei körül táboroznak. Mert a menny képzett serege jött Isten népéért harcolni, és az Úr seregeinek parancsnoka érkezett velük, hogy vezesse őket… Nem Izrael foglalta el Jerikót, hanem az Úr seregeinek parancsnoka. Emellett Izraelnek is volt szerepe, amelyet be kellett tölteniük, hogy kimutassák üdvösségük Parancsnokába vetett hitüket.
Minden nap csatákat kell megvívnunk. Súlyos küzdelem folyik minden lélekért a sötétség fejedelme és az Élet Fejedelme között. Súlyos csatát kell megvívni…, a fő küzdelem azonban mégsem rátok vár. Mint Isten eszközei, át kell adnotok magatokat neki, hogy ő tervezze, irányítsa és harcolja értetek a csatát, a ti együttműködésetekkel. Az élet fejedelme áll munkája élén. Ő legyen veletek önző énetekkel vívott mindennapos küzdelmetekben, hogy hűek lehessetek az elvekhez; hogy az uralomra törő szenvedélyeket és indulatokat Krisztus kegyelme által legyőzzétek és végül hódítókként kerüljetek ki Őáltala, Aki szeretett minket. Jézus már áthaladt előttünk ezen a területen. Minden kísértés hatalmát jól ismeri. Pontosan tudja, hogyan kell helytállni minden vészhelyzetben, s hogyan vezessen át minden ösvényen. (The Review and Herald, 1892. július 19.)
Ő, aki drága életét adta, mert szeretett téged, és azt akarta, hogy boldog légy, olyan Vezéred lesz, aki mindig szem előtt tartja érdekeidet. (The Youth’s Instructor, 1886. október 20.)
