„Minden időben szeret a barát, de testvérré a nyomorúság idején válik.” (Péld 17:17)
Jó dolog a bölcsen adott együttérzés, de mindig megfontoltan kell bánnunk vele, tudván, hogy a másik méltó az együttérzésre. Mit mondhatunk a tanácsok elfogadásáról? „A te ügyedet végezd el felebarátoddal, de másnak titkát meg ne jelentsd, hogy ne gyalázzon téged, aki hallja… Mint az arany alma ezüst tálon, olyan a helyén mondott ige. Mint az arany függő és színarany ékesség, olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.” (Péld 25:9-12) Ha azért gyülekezünk össze, hogy a menny felé vezető úton vezessük egymást, ha a beszélgetés Istenről és a mennyei dolgokról szól, akkor jó okunk van a megszólalásra; de ha a beszélgetés az énre és a földies, jelentéktelen dolgokra összpontosul, akkor hallgatni arany. Az engedelmes fül alázattal, türelemmel és tanulékony lélekkel fogadja a feddést. Tegyük egymással való beszélgetéseinket mindenki számára hasznossá, hogy betöltsék mindazt a rendeltetést, amire Isten szánja azokat. Ha az isteni útmutatás mindkét oldala teljesül, a bölcs feddő megteszi kötelességét, az engedelmes fül pedig megérti ennek célját és hasznot merít belőle. (52. levél, 1893.)
Minden társaság, amelyet kialakítunk – bármilyen szűk körű is – hatással van ránk. Hogy milyen mértékben engedünk a befolyásnak, azt a kapcsolat foka, az érintkezés állandósága és a társaság iránti szeretetünk és tiszteletünk határozza meg. (The Signs of the Times, 1882. december 7.)
Jóakaratodnak, önzetlen cselekedeteidnek nem csupán a kiváltságos kevesek egy csoportja felé kell megnyilvánulnia, hanem mindenki felé, akivel kapcsolatba kerülsz. Így olyan barátokat szerzel és olyan kapcsolatokat építesz, melyek drágák és tartósak lesznek; saját cselekedeteid visszatükröződnek rajtad. (The Youth’s Instructor, 1886. november 10.)
A kereszténység társas kapcsolatok révén érintkezik a világgal. Mindenki, aki már részesült az isteni világosságban, ragyogja be azok ösvényét, akik nem ismerik az élet Világosságát! (The Desire of Ages, 152.)
