„Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.” (Ez 36:25)
Annak érdekében, hogy Isten szemében elfogadhatóak legyenek, a nép vezetőinek szigorúan ügyelniük kellett Izrael seregeinek tisztaságára, még akkor is, amikor harcba indultak. A főparancsnoktól a legegyszerűbb közlegényig minden léleknek megparancsolták a hadseregben, hogy őrizzék meg személyük és környezetük tisztaságát; az izráelitákat ugyanis Isten választotta ki saját népéül. Szent kötelességük volt, hogy testben és lélekben szentek legyenek. Nem volt szabad hanyagul vagy felületesen végezni kötelességüket. Minden tekintetben meg kellett őrizniük a tisztaságot. Nem tűrhettek meg semmi rendetlenséget, szennyes, egészségtelen dolgot a maguk körül, ami megronthatta volna környezetük tisztaságát. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1119.)
A Jahve által, a Sínai-hegyről kijelentett Tízparancsolat nem élhet azok szívében, akik rendezetlen és tisztátalan szokásokat ápolnak életükben. Ha az ősi Izrael még csak meg sem hallgathatta a szent törvény kijelentését anélkül, hogy Jahve rendelkezésének engedelmeskedve megtisztítsa öltözékét, akkor a szent törvény hogyan íródhatna be azok szívébe, akik személye, ruhája és lakása nem tiszta? Ez lehetetlen. (The Health Reformer, 1872. február 1.)
A menny tiszta és szent hely. Isten is tiszta és szent. Aki jelenlétébe lép, nagy figyelemmel engedelmeskedjék utasításainak! Tartsa testét és ruházatát tisztán, rendesen, így tanúsítva tiszteletet mind saját maga, mind Isten iránt! A szívnek szintén megszenteltnek kell lennie. Akik ehhez tartják magukat, nem hoznak szégyent Isten szent nevére azzal, hogy tisztátalan szívvel és rendetlen ruházatban imádják őt. Isten látja mindezeket. Ő számon tartja imádóinak szívbeli előkészületét, gondolatait, de külső tisztaságát is. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1119, 1120.)
Az angyalok érdeklődéssel figyelik mindazokat a változásokat, melyek Isten népe környezetében mennek végbe. (35. levél, 1901.)
