„Hanem amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész életviteletekben.” (1Pt 1:15)
Ahol a szív tiszta és kifinomult, és alkalmassá tétetett arra, hogy a Szentlélek benne lakozzék, ott a nyelv is megszenteltetik Isten dicsőségére… Körülveheted lelkedet olyan légkörrel, mely a mennyei Éden lágy szellőjéhez hasonlítható. Nyisd meg szívedet az Úr Jézusnak! Őrizd nyelvedet! Ne csússz bele holmi hirtelen tréfálódásba és viccelődésbe! Ezek ugyanis annak a jelei, hogy szívednek meg kell tisztulnia ennek szennyétől…
Szavaink szívünk állapotát jelzik; akár sokat, akár keveset beszélnek az emberek, szavaik gondolataik minőségét fejezik ki. Egy ember jellemét egész pontosan meg lehet ítélni beszélgetéseiből. Józan, igaz szavaknak kell, hogy elhangozzanak tehát részünkről. (The Youth’s Instructor, 1895. június 13.)
Neveljétek magatokat arra, hogy arckifejezésetek megnyerő, és hangotok a lehető legkellemesebb és legjobb hangzású legyen! (The Adventist Home, 432.)
A hang, a nyelv Isten ajándéka, s ha helyesen használjuk föl, erő az Isten számára. A szavaknak komoly jelentőségük van. Szeretetet, odaadást, dicséretet, Istent magasztaló dallamot, másfelől gyűlöletet, bosszúállást fejezhetnek ki; a szív gondolatait. Lehet az élet illata az életre, vagy halál illata a halálra. A nyelv az áldás, vagy a gonoszság világa lehet.
Némelyeken meglátni, mikor naponkénti Istennel való közösségükből előjönnek, hogy a Krisztus szelídségébe öltöztek. Nem pusztító jégeső a szavuk, mely mindent összezúz maga előtt; hanem édesen csendülnek ajkukról. Öntudatlanul a szeretet és nyájasság magjait hintik el véges-végig ösvényükön, mivel Krisztus él szívükben. Áldásos hatásukat jobban lehet érezni, mint látni. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1119, 1120.)
A megszentelt szívből és ajakról kedves, gyengéd, együttérző szavak fakadnak. (15. levél, 1892.)
