„Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon a nyugalomnak, a szent gyülekezésnek szombatja van, semmi munkát ne végezzetek. Az ÚR szombatja legyen az mindenütt, ahol laktok.” (3Móz 23:3)
Amit Isten elkér tőlünk, azt gazdagságával, dicsőségével átformálva adja vissza…
A Szombat és a család intézményét egyaránt az Édenben alapította Urunk, és az Ő tervében a kettő elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Ezen a napon – az összes többi napnál inkább – van lehetőségünk arra, hogy édeni életet éljünk. Isten tervében az szerepelt, hogy a család tagjai együtt dolgozzanak és tanuljanak, együtt töltsék az istentisztelet és a felüdülés idejét, az apa legyen a család papja, az anyával együtt tanítók legyenek, és társaik gyermekeiknek. A bűn következtében azonban, az életkörülmények változása miatt ez a közösség igencsak megtört. Gyakran előfordul, hogy az apa egész héten alig látja gyermekeit. Szinte egyáltalán nincs lehetősége a velük való közösségre vagy tanításukra. Isten szeretete azonban határt szabott a munka követelményeinek, irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Ez az Ő napja, amikor alkalmat biztosít a családoknak arra, hogy közösségben legyenek vele, a természettel és egymással.
Mivel a szombat az Ő teremtői hatalmának emlékműve, ilyenkor különleges módon ismerhetjük meg Istenünket teremtett művein keresztül… Boldog az az apa és anya, aki Isten írott Igéjét a természet nyitott lapjairól vett illusztrációkkal szemléltetheti, és összegyűjtheti családját a zöld fák alatt, a friss, tiszta levegőn, hogy ott tanulják az Igét és énekeljenek dicséretet mennyei Atyánknak.
Az ilyen együttlétek által a szülők olyan kötelékekkel fűzhetik gyerekeiket magukhoz – s egyúttal Istenhez is – amelyek sosem szakíthatók el. (Education, 250, 251.)
Tegyük a szombatot olyan érdekessé, hogy gyermekeink örömmel fogadják hetenkénti visszatérését! (Testimonies for the Church 2:585.)
