„Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmiféle gyönyörűség sem lehet ezzel egyenlő.” (Péld 8:11)
Ha Ádám és Éva sohasem érintette volna a tiltott fát, az Úr oly ismerettel ajándékozta volna meg őket, amelyen nem nyugodott volna a bűn átka, hanem örök örömöt hozott volna számukra. Mindaz a tudás, amelyet engedetlenségük által nyertek, a bűn ismerete és annak következményei voltak…
A kíváncsiság minden korszakban arra késztette az embereket, hogy a tudás fáját keressék. Gyakran azt is képzelik, hogy a legfontosabb gyümölcsöket szakítják le, egészen addig, amíg meg nem vizsgálják azokat, mint Salamon is tette. Ekkor az egészet hiábavalóságnak és értéktelennek fogják látni az igaz megszentelődés ismeretéhez mérten, mely Isten városának kapuit nyitja meg előttük. Az emberi nagyravágyás már régóta azt a tudást keresi, mely dicsőséget, önfelmagasztalást és mások fölötti uralmat eredményezne számukra. Sátán is így ejtette meg Ádámot és Évát, mígcsak az Istentől kapott fékentartást félre nem tették és kezdetét nem vette a hazugságok atyja alatti nevelésük, hogy eljussanak arra az ismeretre, melyet Isten megtagadott tőlük. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1083.)
Az igazi bölcsesség olyan kincs, amely örökre megmarad. A világ úgynevezett bölcsei közül sokan csak a maguk becslései szerint bölcsek. Megelégednek a világi bölcsesség megszerzésével és sohasem lépnek át Isten kertjébe, hogy megismerhessék az Isten Szent Szavában rejlő tudás kincsestárát. Bölcsnek tartva magukat, tudatlanok afelől a bölcsesség felől, mellyel mindenkinek rendelkeznie kell, aki elnyeri az örök életet… A tanulatlan ember, ha ismeri Istent és Jézus Krisztust, időtállóbb bölcsességgel rendelkezik, mint az Isten tanításait megvető legműveltebb ember. (The S.D.A. Bible Commentary 3:1156.)
Az isteni bölcsesség legyen lábunk szövétneke… Minden, ami megrostálható, meg is lesz rostálva; de ha az igazságban vagyunk meggyökerezve és megalapozva, oly dolgokat teszünk magunkévá, melyek soha meg nem inognak. (The Youth’s Instructor, 1893. február 2.)
