„Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet.” (Gal 6:8)
A fiatalemberekre leselkedő kísértések közül kevés az, amely veszélyesebb vagy végzetesebb volna, mint az érzékiség; és ha meghajolnak előtte, akkor az örökkévalóságra nézve is határozottan rombolónak bizonyul, úgy a testre, mint a lélekre. József egész jövőbeni jóléte egy pillanat döntésén múlott. Nyugodtan a mennyre nézett segítségért, kibújt megoldott felsőruhájából, kísértője kezében hagyva azt. A szentségtelen szenvedély helyett szemét megvilágította az eltökélt elhatározás, és felkiáltott: „Hogyan követhetném el ezt a gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” Győzött. Elmenekült az elől, aki meg akarta babonázni, és megmenekült. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1097.)
A veszélyben Sámsonnak ugyanaz az erőforrása állott rendelkezésére, mint Józsefnek. Módjában állt választani a jó és a rossz között. Ő azonban nem ragadta meg Isten erejét, hanem szabad folyást engedett vad szenvedélyeinek. Érvelő képessége eltorzult, erkölcse megromlott. Isten nagy felelősség, megtiszteltetés és hasznosság tisztségébe hívta el Sámsont, előbb azonban úgy kellett megtanulnia az uralkodást, hogy engedelmeskedik Isten törvényeinek… Sámson a saját magára hozott kísértések közt szabad utat engedett szenvedélyének. Végül meg kellett tapasztalnia, hogy az ösvény, amelyre lépett szégyenben, veszedelemben és a halálban végződik. Milyen nagy ellentéte ez József történetének! (The Signs of the Times, 1881. október 13.)
A csapdák között, melyeknek mindenki ki van téve, erős, megbízható védelemre, támaszra van szükségünk… A kegyelem pajzsa meg tud őrizni minket az ellenség kísértéseitől, még ha a legmegrontóbb hatások és légkör vesz is körül. Szilárd elvek és Istenbe vetett tántoríthatatlan bizalom által erényünk és jellemünk nemessége tündökölni tud; s bár gonoszság vesz körül minket, nem elkerülhetetlen, hogy az foltot ejtsen erényünkön és becsületességünkön. (3SG 145, 146)
