„Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, Isten megmarad abban, és ő is Istenben.” (1Jn 4:15)
A vallomás, amiről itt János beszél, nem névleges hit, hanem az élő Megváltóba vetett maradandó hit eredménye- hit abban, hogy Krisztus, szenvedése és halála által elérhetővé tette számunkra a megváltás áldásait. Feltámadt a halálból és “mindenha él, hogy esedezzék” érettünk (Zsid 7:25). Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus a Megváltónk és az az élet nem lenne örvendetes számunkra, nem nyújtana sem békét sem reményt, ha nem szeretett volna bennünket és nem adta volna Önmagát értünk. (The Youth’s Instructor, January 6, 1898.)
Teljes joggal igényelhetjük Krisztus igazságát, ha eleget teszünk azoknak a feltételeknek, amelyek alapján Ő nekünk ígérte azt. Isten nekünk adta az egész mennyet egy gazdag ajándékban, és az ajándék tartalma mind a miénk, ha elfogadjuk Krisztust személyes Megváltónknak… Ha Jézusról beszélünk, megtanulunk az irgalmáról, hatalmáról beszélni, magasztalva Őt, “aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9). (The Youth’s Instructor, July 12, 1894.)
Keresztény fiatalok! Ti látványosságai vagytok a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Legyetek bátrak Istenben! Öltözzétek fel Isten teljes fegyverzetét, és engedjétek, hogy a hitetlenek titeket szemlélve azt lássák, hogy az életetek nem romlott, mert hűségesek és igazak vagytok Isten minden parancsolatához! Lehettek, és Isten megköveteli, hogy legyetek is eltökélt tanúbizonyságai! (The Youth’s Instructor, July 12, 1894.)
Időzzünk el Krisztus bátorító szavain, amit a tanítványaihoz intézett földi szolgálata végéhez közeledve… Bár éppen a kegyetlen halál előtt állt, Krisztus követőihez intézett szavai tele voltak reménységgel. Vágyakozott arra, hogy a lehető legtöbb vigasztalással töltse meg szívüket. Legyünk erősek Benne! (Letter 24, 1912.)
