„A feddhetetlennek erősség az ÚR útja, de romlás az a hamisságot cselekvőnek.” (Péld 10:29)
Ha kezdettől fogva Isten tanácsában jártunk volna, ezrekkel többen tértek volna meg a jelenvaló igazsághoz. Sokan azonban görbe utat fektettek le saját lábaik elé. Testvéreim, készítsetek egyesen ösvényt, nehogy a sántát letérítsük az útról! Senki se kövessen más által készített görbe ösvényt, mert így magatok is letértek az útról, és ezt azt az ösvényt járhatóbbá teszitek mások számára is! Tökéljétek el, hogy csakis az engedelmesség ösvényét követitek! Legyetek biztos tudatában annak, hogy a Mindenható széles pajzsa alatt álltok! Értsétek meg, hogy az Úr jellemvonásainak kell megnyilvánulnia életetekben, s olyan munkát kell elvégeznie bennetek, mely az isteni hasonlatosságra alakítja jellemeteket! Engedjétek át magatokat annak irányítása alá, aki mindenek feje!
Az ítéletre végezzük munkánkat. Tanuljunk folyvást Jézustól! Az ő irányítására van szükségünk minden percben. Minden lépésnél kérdezzük meg: „Ez-e az Úr útja?” Nem pedig: „Ez-e a fölöttem álló ember útja?” Csak az legyen fontos nekünk, vajon az Úr útján járunk-e?
Isten megtisztel és felemel minden igaz szívű és odaadó embert, aki igyekszik Őelőtte járni Krisztus kegyelmének tökéletességében. Az Úr soha nem hagy el egyetlen alázatos, kiszolgáltatott lelket sem. Miért ne hinnénk el, hogy átalakíthatja szívünket? Ha engedjük neki, akkor Isten megtisztít és megszentel bennünket, s gazdag kegyelme által alkalmassá tesz arra, hogy együtt munkálkodjunk Ővele. Értékeljük ígéreteinek erejét elszánt és megszentelt értelemmel! Alkalmazzuk ezeket az ígéreteket önmagunkra, nem mintha méltók lennénk azokra, hanem mert élő hittel megragadjuk Krisztus igazságosságát. (Manuscript 96, 1902.)
Nincs nagyobb és hatalmasabb Isten gyermekeire árasztott szereteténél. (The Review and Herald, March 15, 1906.)
