„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4:18)
Ez fontos kijelentés; mert sokan vágynak arra, hogy szeressék és szolgálják Istent, ám ha szenvedés tör rájuk, nem Isten szeretetét ismerik fel ezekben, hanem az ellenség kezét. Sírnak, morognak és panaszkodnak; de ez nem az isteni szeretet gyümölcse a lélekben. Ha tökéletes szeretettel rendelkezünk, akkor tudni fogjuk, hogy Isten nem akar megsebezni bennünket, hanem a próbák, a bánat és a fájdalmak közepette törekszik arra, hogy tökéletessé tegyen bennünket, és megpróbálja hitünk minőségét. Amikor megszűnünk aggódni a jövő miatt, és elkezdünk hinni abban, hogy Isten szeret minket és jót tesz velünk, bízni fogunk Benne, mint gyermek bízik egy szerető szülőben. Akkor gondjaink és gyötrődéseink eltűnnek, és akaratunk feloldódik Isten akaratában. (The Youth’s Instructor, January 6, 1898.)
A benned lakozó Krisztus által a jellemed krisztusivá válik. Az Úr azt kívánja, hogy az Ő oldalára állj, mint Isten kedves, türelmes, alázatos fia. Az Úr szándéka az, hogy a szolgálatában álló munkások mutassák be az Ő szeretetét…
Egymás iránti kapcsolatainkban legyünk szívélyesek! Ha jól cselekszünk, saját lelkünk és Isten Lelke együttes bizonyságtétele tanúsítja, hogy az emberi elme az isteni elme irányítása alatt áll… Igéje bizonyítékul szolgál, amelyből levonhatjuk azt a következtetést, hogy mi valóban az ő fiai és leányai vagyunk… Az Isten iránti valódi szeretet igaz és tiszteletteljes bizalmat hordoz magában. Aki Istent szereti, az a testvérét is szeretni fogja. (Letter 174a, 1902.)
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három” (1Kor 13:13) – a hit, amely a Mindenhatóba kapaszkodik és nem engedi, hogy zavarba hozzák; remény, amely a jók és igazak jövőbeli győzelmeit a jelen bátorításává és örömévé változtatja; és a szeretet, amely mindent Istennek szentel, Istenért. (Letter 42, 1901.)
