„Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az ÚR, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józs 1:9)
Csak Isten jelenléte űzheti el azt a félelmet, ami teherré teszi az életet a félénk gyermek számára. Tanítsuk meg neki kívülről ezt az ígéretet: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket” (Zsolt 34:8). Olvassuk el vele együtt Elizeus és a hegyi város történetét, hogy lássa maga előtt a próféta és a felfegyverzett csapatok között álló mennyei angyalok fényes körét. Olvassa el azt is, hogy a halálra ítélt Péternek miként jelent meg Isten angyala, és hogyan vezette őt ki biztonságban a fegyveres őrök mellett, a masszív ajtókon és a reteszekkel bezárt, hatalmas vaskapun át. Olvassuk el a tengeri jelenetet is, amikor a viharban, a hosszú küszködéstől és éhezéstől kimerült katonáknak és tengerészeknek Pál – a kihallgatása és kivégzése felé tartó rab – a következő bátorító és reménykeltő szavakat mondta: „Jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek… Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.” Pál hitt ebben az ígéretben és így biztosította társait: „közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről.” Így is lett. Mivel azon a hajón volt egy ember, akin keresztül az Úr tudott munkálkodni, egy egész hajónyi pogány katona és tengerész megmenekült…
Mindazok, akik önbizalomhiánnyal küszködnek, és emiatt irtóznak a feladatoktól és kötelességektől, tanuljanak meg Istenre hagyatkozni! Így sokan közülük, akik egyébként haszontalanul élnének a világban, talán mások terhére is, Pál apostollal együtt majd elmondhatják: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). (Education, 255, 256.)
