„Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, tehát járjatok úgy, mint a világosság gyermekei.” (Ef 5:8)
„Járjatok világosságban!” Világosságban járni azt jelenti, hogy komoly elhatározással, gondolatainkat uralva, irányítva akaraterőnket komolyan törekszünk arra, hogy a jellem frissességében Jézust tükrözzük vissza. Azt jelenti, hogy félreteszünk minden búskomorságot. Nem pihenhetsz megelégedetten, miközben egyszerűen azt mondod: „Én Isten gyermeke vagyok”. Szemléled Jézust? Őt szemlélve elváltozol az Ő hasonlatosságára? Világosságban járni annyit jelent, mint növekedni és fejlődni a lelki képességekben. Pál kijelenti: “Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, de… azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén”, folyamatosan szemlélve a Példaképet, elérem azokat, “a melyek előttem vannak, nékik dőlvén” (Fil 3:12-14). Világosságban járni annyit jelent, mint “egyenesen járni”, “az Úr útján” járni, “hitben járni”,” Lélek szerint járni”, “igazságban járni”, “szeretetben járni”, “új életben járni” (Gal 2:14; 1Móz 18:19; 2Kor 5:7; Gal 5:16; 3Ján 3; Ef 5:2; Rm 6:4). “Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket” (2Kor 7:1).
Milyen szörnyű dolog, amikor árnyékot és komorságot sugárzunk magunkból és besötétítjük mások útját! Mindenki figyeljen önmagára! Ne hárítsátok át másokra jellemhibáitokat! Beszéljetek világosan; járjatok a világosságban! „Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1Ján 1:5)… Gyűjtsétek össze lelki bátorságotokat, amely csak a Világ Világosságától származhat! (Letter 98, 1902.)
Mikor a menny világossága az emberre ragyog, arca a benne élő Úr örömét fejezi ki. Ha Krisztus hiányzik a lelkükből, az emberek szomorúvá és kételkedővé válnak. Krisztus híján az arcuk szomorú lesz, életük pedig a sóhajok zarándoklása. Isten igéjének alaphangja örvendezés az Őt befogadók számára, mivel övék az élet világossága. A világosság örömet és boldogságot hoz, s ez az öröm az életben és jellemben jut kifejezésre. (Manuscript 96, 1898.)
