„Hetedszerre azt mondta a szolga: Íme, egy kis felhőcske jön föl a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere. Ő azt felelte: Menj el, és mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, míg föl nem tartóztat az eső.” (1Kir 18:44)
Illés tapasztalatából fontos tanulságokat vonhatunk le. Mikor a Kármel hegyén esőért imádkozott, az Úr próbára tette hitét. Ő ennek ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hatszor imádkozott buzgón, és még mindig nem látta jelét, hogy kérése meghallgatásra talált volna. Mégis erős hittel sürgette kérését a kegyelem trónja előtt. Ha a hatodik alkalommal csüggedten feladta volna, imája nem talált volna meghallgatásra. … Olyan Istenünk van, akinek füle nincs zárva kéréseink előtt. Ha próbára tesszük szavát, az Úr tiszteletben fogja tartani hitünket. Azt akarja, hogy összes célunk az ő céljaival fonódjon össze. Akkor kockázat nélkül meg tud áldani minket; mivel nem magunknak tulajdonítjuk a dicsőséget az áldás elnyerésekor, hanem Istennek adózunk dicsérettel. Isten nem mindig felel imánkra, mikor első ízben hívjuk őt; hiszen ha ezt tenné, akkor biztosra vennénk, hogy jogot formálhatunk a ránk árasztott összes áldásra és támogatásra. (The Review and Herald, March 27, 1913.)
A szolga figyelt, amíg Illés imádkozott. … Amint Illés saját szívét vizsgálta, egyre kevesebbnek és kevesebbnek látta magát mind a saját értékelése szerint, mind Isten szemében. Úgy tűnt előtte, hogy ő semmi, és Isten a minden; mikor arra a pontra ért, hogy önmagát semminek látta, mikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, a Megváltóba kapaszkodott, a felelet megérkezett. (The Review and Herald, May 26, 1891.)
Bármilyen bátor és eredményes lehet valaki valamely különleges munka végzésében, mikor a körülmények próbára teszik hitét, el fogja veszíteni bátorságát, hacsak nem tartja a tekintetét Istenen. Még azután is, hogy Isten több jelét adta hatalmának, miután megerősítette őt, hogy az Úr munkáját végezze, akkor is eredménytelen lesz, hacsak nem bízik teljes mértékben a Mindenhatóban. (The Review and Herald, October 16, 1913.)
