„Amikor látta a nép, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, egybegyűlt Áron ellen, és azt mondta neki: Jöjj, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, azzal a férfival, aki Egyiptom földjéről kihozott minket.” (2Móz 32:1)
Mózes távollétében a bírói hatalom Áronra ruházódott át. Hatalmas tömeg gyülekezett sátora körül és a következő követeléssel álltak elő: „Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak…” Az ilyen válság szilárd, határozott, rendíthetetlen bátorságú férfit igényelt, aki Isten jóváhagyását a nép kegyénél, személyes biztonságánál vagy életénél is többre becsüli… Áron tett ugyan néhány erőtlen ellenvetést, de ingadozása és félénksége, amit ebben a kritikus pillanatban tanúsított, csak még elszántabbá tette a népet. A csődület tovább növekedett… Áron féltette saját biztonságát, és ahelyett hogy Isten tekintélyéért bátran kiállt volna, engedett a tömeg kívánságának. Először azt parancsolta, hogy gyűjtsék össze a nép arany fülbevalóit és hozzák el hozzá, remélve, hogy büszkeségükben majd elutasítják ezt a nagy áldozatot. De ők szívesen odaadták ékszereiket, melyekből Áron borjút öntött Egyiptom isteneinek mintájára. (Patriarchs and Prophets, 316, 317.)
Mi is Áron bűnét ismételjük meg, a megalkuvást, pedig tisztán kell látnunk ahhoz, hogy fölismerjük a gonoszságot és világosan rá is mutassunk, még akkor is, ha ez kellemetlen helyzetbe állít minket, és félremagyarázhatják indítékainkat. Nem szabad szó nélkül elviselnünk, ha igazságtalanul bánnak testvéreinkkel vagy bárkivel, akivel találkozunk. Áron bűne az volt, hogy nem állt ki határozottan az igazság mellett. Ha világosan kijelentette volna az igazságot, az aranyborjú soha nem készült volna el. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1109.)
Még mindig vannak ingadozó Áronok, akik … engednek a megszenteletlenek kívánságainak, így bátorítják őket a bűn elkövetésére. (Patriarchs and Prophets, 317.)
Azok, akiket Isten megbízatással tisztelt meg, nem lehetnek gyengék…, nem térhetnek ki a kellemetlen kötelességek teljesítése elől, hanem tántoríthatatlan hűséggel kell végezniük Isten munkáját. (Patriarchs and Prophets, 324.)
