„Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkában vagyok, ezért nem mehetek le. Megállna ez a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.” (Neh 6:3)
Istennek vannak készenlétben emberei, akik felkészültek arra, hogy megfeleljenek a követelményeknek és megőrizzék az Ő munkáját minden szennyező befolyástól. Istent fogják tisztelni és Őt dicsőítik meg. Amikor az isteni Lélek hatást gyakorol az Isten munkájára kijelölt ember elméjére, akkor ő válaszol, mondván: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs 6:8)… Nehémiás olyan ember volt, akit Isten felhasználhatott a hamis elvek eltörlésére és a mennyei elvek helyreállítására; és Isten kitüntette őt. Az Úr olyan férfiakat fog felhasználni az Ő munkásságában, akik acélszilárdan kitartanak az elvek mellett, akiket nem fognak elbűvölni a lelki látásukat elveszítettek kifogásai.
Isten azért választotta ki Nehémiást, mert kész volt együttmunkálkodni az Úrral a helyreállításban. Bár emberek hazugsággal és cselszövéssel próbálták bemocskolni becsületességét, nem lehetett megvesztegetni. Nem tűrte, hogy gonosz mesterkedések végzésére fölbérelt, elvtelen emberek fogásai rontsák meg. Nem hagyta, hogy megfélemlítsék, és a gyávaság utjára vezessék. Amikor látta, hogy némelyek helytelen elvek alapján cselekszenek, nem állt ott külső szemlélőként, mint aki hallgatásával egyetért. Nem hagyta, hogy az emberek úgy gondolják, ő maga is a rossz oldalon áll. Határozottan, szilárdan kiállt az igazság mellett. Egy jottányit sem engedett annak a befolyásnak, amely megrontaná az Isten által felállított alapelveket. (The Review and Herald, May 2, 1899.)
Minden lehetséges ellenállással szembe kell néznünk, akárcsak azoknak, akik Jeruzsálem falait építették; de ha úgy figyelünk, imádkozunk és dolgozunk, ahogyan ők is tették, Isten fog harcolni értünk és értékes győzelmeket ad nekünk… Megingathatatlan bizalommal kell előrehaladnunk és hinni abban, hogy Isten az Ő igazsága mellé nagy és értékes győzelmeket ad… Jézusra támaszkodva meggyõzõ erővel hirdethetjük, hogy az igazság nálunk van. (The Review and Herald, July 6, 1886.)
