„Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a nép útját, töltsétek, töltsétek föl az utat, dobjátok félre a köveket, emeljetek zászlót a népeknek!” (Ézs 62:10)
A tanácstalanság egyre nagyobb lesz, de mi, mint Isten hívő népe, bátorítsuk egymást! Ne eresszük lejjebb a mércét, hanem emeljük a magasba, s közben tekintsünk hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére. (Letter 2, 1912.)
Mindannyiunknak nagyobb keresztény bátorságra van szükségünk, hogy felemelhessük a lobogót, amelyre fel vannak írva Isten parancsolatai és Jézus hite. Nem köthetünk kompromisszumot a lázadás vezetőivel… Határozottan törekednünk kell arra, hogy minden időben és minden helyen az Úr akaratát cselekedjük. (The Review and Herald, May 9, 1899.)
Fogadd szívélyesen a jelenvaló igazságot, s ezt tedd jellemed alapjává! Ez céltudatossá tesz, hogy az élvezetek csábításai, a divat szeszélyei, a világ szeretete, de még saját szíved kényeztetést követelő megnyilvánulásai se befolyásolhassanak… A szilárd, vallásos elv erejének szemléletes példái állnak rendelkezésünkre: a szomjúságtól az ájulás szélén álló Dávidot még a halálfélelem sem tudta rávenni arra, hogy igyon Betlehem vizéből, amelyért vitéz férfiak kockáztatták az életüket. Dánielt az oroszlánok verme sem tudta visszatartani a mindennapi imától, Sidrákot és társait a tüzes kemencével sem kényszeríthették arra, hogy letérdeljenek a bálvány előtt, amelyet a király állíttatott fel. Az az ifjú, akinek megingathatatlanok az elvei, inkább lemond az élvezetekről, dacol a fájdalommal, mintsem hogy hűtlen legyen Istenhez, és bátor marad, még az oroszlánok barlangjában, a tüzes kemencében is. (Testimonies for the Church 5:43.)
Legyen lelkiismeretünkbe írva – mintha vastollal sziklába vésték volna –, hogy akár ebben, akár az eljövendő életben, igazi sikert csak akkor érhetünk el, ha hűségesen ragaszkodunk az örökkévaló, helyes elvekhez. (Testimonies for the Church 7:164.)
