„Azon a napon, amelyet szerzek – ezt mondja a Seregek URa –, tulajdonommá lesznek, és megkímélem őket, ahogyan az ember kíméli a maga fiát, aki szolgál neki.” (Mal 3:17)
Hatalmas munkát végez Urunk. Az emberek választásuk szerint sorakoznak fel. Sokan, még azok közül is, akiket pogányoknak tartunk, Krisztus oldalára fognak állni, miközben azok, akik megbotránkoznak – ahogyan a tanítványokkal is történt – el fognak távozni és többé nem járnak majd Urukkal.
Vajon milyen hatást fog gyakorolni az igazakra az, amikor Isten törvényét érvénytelenné akarják tenni? Vajon megfélemlednek, mivel egyetemes megvetés irányul Isten szent törvénye ellen? Vajon azok az igaz hívők, akik eddig hittek az „Így szól az Úr”-ban, elkezdenek majd habozni? Szégyellni fogják magukat, amikor úgy tűnik, hogy az egész világ megveti Isten igaz törvényét? El fogja őket sodorni a mindent átható gonoszság? Nem. Azoknak, akik átadták magukat Isten szolgálatára, az Ő törvénye még drágább lesz, mikor jól láthatóvá válik az ellentét az engedelmes és a törvényszegő között. Ezzel arányosan, amikor Sátán jellemvonásai láthatóvá válnak az Isten törvényeit megvető és megtaposó emberekben, a hűséges követők számára a szent elvek drágábbak és értékesebbek lesznek. Ezt fogják mondani: „…megrontották a te törvényedet. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.” (Zsolt 119:126-127) mondják majd ezt, akik Isten kegyelmét mindeddig hűségesen hirdették, akiknek Isten parancsolatai iránti szeretetük a körülöttük lévő, rájuk háruló megvetéssel együtt növekedett.
Az egyház és a gonosz emberek összhangra jutnak az Isten törvénye iránti gyűlöletükben és ekkor jön a válság… Ám miközben e csoport morgolódik, panaszkodik és hamis módon vádaskodva Sátán munkáját nagy odaadással végzi, egy másik társaságot pillantunk meg: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (The Review and Herald, June 15, 1897.)