„Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” (4Móz 21:9)
Az Úr Jézus megvédte Izráel gyermekeit a mérges kígyóktól a pusztában, de a történetnek ezt a részét nem ismerték. Mennyei angyalok csatlakoztak hozzájuk, és nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban Krisztus volt védelmük utazásuk során. Ám önzővé váltak és zúgolódtak, és hogy el ne felejtsék értük való gondoskodását, az Úr keserű leckében részesítette népét. Megengedte, hogy tüzes kígyók marják meg őket, de nagy irgalmában nem hagyta, hogy elpusztuljanak. Mózesnek meghagyta, hogy emeljen fel egy bronzkígyót a póznára és kihirdette, hogy aki csak feltekint rá, élni fog. És mindaz, aki feltekintett, élve maradt. Azonnal visszanyerték egészségüket… Micsoda különös jelképe Krisztusnak a hasonlóság azokhoz a kígyókhoz, amelyek megmarták az embereket. Ezt a jelképet felemelték egy póznára, és aki cask felnézett rá, meggyógyult. Így tétetett Jézus is bűnre hajló test hasonlóságára. Bűnhordozóként jött el…
Ugyanez a gyógyító, életadó üzenet hangzik most is. Rámutat a Megváltóra, Akit a szégyenfára emeltek. Felszólítják azokat, akiket megmart a régi kígyó, az ördög, hogy nézzenek fel és éljenek… Nézz egyedül Jézusra, mint igazságodra és értett hozott áldozatra! Amint hit által megigazulsz, a kígyó halálos marása is meg fog gyógyulni. (55. Levél, 1895.)
A kereszt nélkül nem lehetne az embernek közössége az Atyával. Minden reménységünk Benne gyökerezik. Róla sugárzik az Üdvözítő szeretetének fénye, és ha a bűnös a kereszt tövéből felnéz arra, aki megmentéséért meghalt, teljes örömmel örvendhet, mert bűnei megbocsáttattak. Hittel térdelve a kereszt alá, eléri azt a legmagasabb helyet, amelyet ember a földön elérhet. (The Acts of the Apostles, 209, 210.)
