„Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Jn 1:7)
Vannak, akik úgy beszélnek az ószövetségi időről, mint egy kegyelem, irgalom és Krisztus nélküli korszakról. Hozzájuk szólnak Krisztus szavai, amelyeket a szadduceusokhoz intézett: „Nem ismeritek az Írásokat és az Isten hatalmát” (Mk 12:24). Ezt a korszakot az isteni hatalom csodálatos megnyilatkozásai szőtték át. Jelenlétének megnyilatkozása olyan dicső volt, hogy halandó ember nem is tudta elviselni. Mózes, akit az Isten nagyra becsült, így kiáltott: “Rettenetesen félek és remegek.” De Isten megerősítette őt, hogy elviselje ezt a fenséges dicsőséget, és lehozza a hegyről az arcán annak visszatükröződését, úgy, hogy a nép képtelen volt egyenesen rátekinteni….
Magát az áldozati rendszert is Krisztus tervezte el, és adta Ádámnak, hogy azon keresztül tanítsa őt a Megváltó eljövetelére, aki majd a világ bűnét hordozva, meghal az ember megváltásáért. Mózes révén Krisztus határozott eligazításokat adott Izrael gyermekeinek az áldozatok bemutatására vonatkozóan…. Csak a tiszta és drága állatok – amelyek a legjobban jelképezték Krisztust – voltak elfogadhatók Istennek szánt áldozatokként…
Az izraellitáknak tilos volt zsírt vagy vért fogyasztani… Ez a törvény nemcsak az áldozati állatokra vonatkozott, hanem minden baromra, amelyeket eledelül használtak. Ez a törvény azt a fontos tényt erősítette meg számukra, hogy ha nem let volna bűn, vérontás sem let volna….
A megölt áldozat vére Isten Fiának vérét jelképezte. Isten úgy akarta, hogy a szent és a közönséges közötti megkülönböztetés világos és egyértelmű maradjon. A vért szentnek kellett tekinteni, mivel egyedül Isten Fiának kiontott vére szerezhet engesztelést a bűnre. A vért arra is használták, hogy megtisztítsák vele a szentélyt a nép bűnétől. Ez azt vetítette előre, hogy egyedül Krisztus vére az, amely a bűnből megtisztíthat bennünket. (The Signs of the Times July 15, 1880.)
