„Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Miután most már megigazultunk az ő vére által, még sokkal inkább megmenekülünk a haragtól őáltala.” (Rm 5:8-9)
Krisztus engesztelést szerzett a bűnért és viselte annak minden szégyenét, gyalázatát, és büntetését; és mégis, miközben hordozta a bűnt örök igazság szerzője lett, hogy a hívő szeplőtlenül állhasson Isten előtt.…
Ám sokan vannak, akik bár állítják, hogy ők Isten gyermekei, reményeik mégis más függőségeken alapulnak, és nem egyedül Krisztus vérén. Amikor arra késztetik őket, hogy hitüket teljesen Krisztusra építsék, mint tökéletes Megváltójukra, sokakról kiderül, hogy abban hisznek, amiről azt gondolják, hogy meg tudják tenni. Azt mondják: „Sokat kell tennem, mielőtt alkalmassá válhatok arra, hogy Krisztushoz jöjjek.” Egy másik azt mondja: „Amikor minden tőlem telhetőt megtettem, az Úr Jézus akkor jön segítségemre.” Azt képzelik, hogy nagyon sokat kell tenniük, nekik maguknak is, hogy megmentsék saját lelküket, és hogy Jézus akkor tér be, kitölti a hiányzó részt, és megadja a megváltáshoz szükséges végső lökést. Ezek a szegény lelkek nem lesznek elég erősek Istenben, amíg el nem fogadják Krisztust, mint tökéletes Megváltót. Semmit sem tehetnek hozzá üdvösségükhöz.
Az izraelitáktól elvárták, hogy hintsék az ajtófélfára a megölt bárány vérét, hogy amikor a halál angyala áthalad a földön, megmenekülhessenek a pusztulástól. De ha a hit és engedelmesség egyszerű tette helyett elbarikádozták volna az ajtót és minden óvintézkedést megtettek volna, hogy távol tartsák a pusztító angyalt, fáradozásaik hiábavalók lettek volna… Amikor a vér meglátszott az ajtófélfán, az elég volt. A ház megváltása biztosított volt. Így van ez a megváltás művében; Jézus Krisztus vére az, ami megtisztít minden bűntől. (The Youth’s Instructor, December 6, 1894.)
Vérének érdemei által, legyőzhetsz minden ellenséget, és minden jellemtorzulást meggyógyíthatsz. (The Youth’s Instructor, August 6, 1884.)
