„Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által.” (Zsid 10:19-20)
Krisztust a harmadik és hatodik, vagyis reggeli kilenc és tizenkét óra között szögezték a keresztre. Délután pedig meghalt. Ez volt az esti áldozat órája. Ekkor a templom kárpitja, mely elfedte Isten dicsőségét a gyülekezet elől, felülről az aljáig kettéhasadt.
A szentek szentje rejtett dicsőségének Krisztuson át kellett feltárulnia. Ő minden emberért elszenvedte a halált, és áldozata által emberek fiai arra lettek hivatva, hogy Isten fiaivá legyenek. A Krisztusban hívőknek fedetlen arccal, mintegy tükörben szemlélve az Úr dicsőségét, dicsőségről, dicsőségre kell elváltozniuk. A kegyelem trónja, melyen a szentek szentjében Isten dicsősége nyugodott, nyitva áll mindenki számára, aki elfogadja Krisztust engesztelő áldozatul a bűnért, ezáltal kerülnek közösségbe Istennel. A kárpit kettéhasadt, az elválasztó falak leomlottak, az szertartások törvénye eltöröltetett. Krisztus vérének érdeme által megszűnt az ellenségeskedés. (Letter 230, 1907.)
Krisztus keresztjének, szenvedésének és a világért való halálának, feltámadásának és mennybemenetelének és a bűnösért való közbenjárásának az Atya előtt egyszerű története legyőzi és megtöri a kemény és bűnös szívet, és bűnbánatra vezeti a bűnöst. A Szentlélek új megvilágításba helyezi a dolgot és a bűnös rájön, hogy a bűn valami nagyon gonosz kell legyen, hogy ilyen óriási áldozatba került, hogy engesztelést szerezzen. … Milyen súlyos kell, hogy legyen a bűn, hogy Isten Fiának halálánál kisebb gyógyszer nem tudta megmenteni az embert vétkének következményeitől. Miért tette ezt az emberért? Azért, mert Isten szerette őt, és nem akarta, hogy elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatra jusson, higgyen Jézusban, mint személyes Megváltóban és örök élete legyen. (The Youth’s Instructor, January 19, 1893.)
