„Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele!” (Rm 5:10)
A keresztben olyan hatalom van, amit az emberi nyelv nem képes leírni. Krisztusnak az emberi fajért hozott áldozata megszégyeníti a mi gyenge erőfeszítéseinket és módszereinket, hogy elérjük és felemeljük az emberi családot, hogy segítsük a bűnös nőket és férfiakat Jézushoz találni.
Isten fiainak és leányainak munkája más jellegű kell legyen, mint amilyet oly sokan bemutatnak. Ha szeretik Jézust, magasztos elgondolásaik lesznek a szeretetről, ami megnyilatkozott az elbukott ember iránt, ami oly drága áldozatot kívánt, hogy megmentse az emberi fajt. Megváltónk Ádám minden gyermekétől együttműködést vár, akik Isten fiaivá és leányaivá lettek. … Megváltónk kijelenti, hogy az örök élet ajándékát hozta el nekünk a Mennyből. Fel kellett emeltetnie a Kálvária keresztjére, hogy minden embert magához vonzzon. Mindezek után hogyan bánjunk hát Krisztus áron vett örökségével? Legyünk gyengédek, figyelmesek, kedvesek, együtt érzők és szeretetteljesek irántuk! Így lehetünk egymás számára is a segítség és áldás forrása. Ebben a munkában többet kapunk, mint emberi testvéreket. A mennyei angyalok fenséges társasága kísérhet bennünket. Együttműködnek velünk, ahogy világosságot viszünk a szegénynek és gazdagnak egyaránt.
Mikor ezzel a munkával volt elfoglalva, a mi megváltásunk bámulatos munkájával, Krisztus az Atyjával való tanácskozás során elhatározta, hogy semmi árat nem sajnál, és semmit nem tart vissza a bűnös megmentése érdekében. Az egész Mennyet odaadná üdvözítő munkájáért, azért, hogy helyreállíthassa az emberben Isten erkölcsi képmását.… Isten gyermekének lenni annyit jelent, mint egynek lenni Krisztussal, és készséges, önfeláldozó szeretettel munkálkodni a bűneikben elvesző lelkek megerősítésére és áldására. (Letter 10, 1897.)
