„A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével!” (Jer 9:23)
A férfiak ne örvendezzenek bölcsességükben, erejükben, vagy gazdagságukban, hanem annak örüljenek, hogy ismerik Krisztust! Ez a legkitűnőbb, legértékesebb ismeret, amellyel csak rendelkezhetünk. Ez az örök élet záloga. Mert “az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit elküldtél” (Jn 17,3). Isten kegyelme sem pénzen, sem tudás és hatalom árán nem vehető meg. Isten ingyen adja mindazoknak, akik készséggel elfogadják. Ha az ember megérzi segítségre szoruló helyzetét, és elvet minden magabízást, akkor ajándékként részesülhet a megváltásban. A Mennybe jutottak nem saját igazságukkal fogják megmászni a falait, és kapui sem drága arany- és ezüstáldozatok révén nyílnak meg majd a számukra, hanem Krisztus keresztjének érdemei által nyernek bebocsátást az Atya házába…
Az önigazult úgy érzi, hogy nincs szüksége Krisztusra. És amikor azok, akik nevét vallják, saját bölcsességüket és jóságukat magasztalják, bizonyságát adják annak, hogy nem is ismerik Őt. Mihelyt Krisztus megnyilatkozik a lélek előtt, a bűnös érzi, hogy egyetlen reménysége Isten Bárányában van, mint a bűnért való engesztelő áldozatban. Amint Krisztus elkezdi megnyitni szeretetét az ember előtt, figyeljük a hatást, és lássuk meg a következményét! Sokan, akik számára ismeretlen Krisztus szeretete, állítják, hogy ez a tapasztalatuk. De ha ez oda vezeti az embert, hogy alázattal nézzen önmagára…, ha bizonyságát adja, hogy a mennyei jutalom értékesebb számára, mint a világi javak, tudhatjuk, hogy a Krisztustól áradó élet sugarai világítják meg lelkét. (The Review and Herald, 1887. márc. 15.)
Krisztuson kívül az emberi bölcsesség minden formája bolondság; Azok, akik saját bölcsességükben bíznak, kihagyják számításaikból az örökkévalóságot… Mindenki számára, aki hiszi, hogy Jézus képes megmenteni mindenképpen mindazokat, akik Istenhez jönnek Általa, az evangélium Isten ereje és bölcsessége. (The Youth’s Instructor, January 19, 1893.)
