„Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11:25-26)
Krisztus keresztrefeszítése után a papok és a vezetők nem érezték a győzelem ízét, ahogy várták. Nem örültek, hogy sikerült elhallgattattatniuk a Nagy Tanító hangját. Féltek. Már a halála is felkeltette a figyelmet életére és jellemére. A papok meg voltak győződve arról, hogy a bosszúra irányuló kísérleteik kudarcot vallottak. Sokkal jobban megrémültek Krisztus halálától, mint ahogy az élő Krisztustól tartottak…
A menny világossága körbefogta a sírboltot és az egész mennyet beragyogta az angyal dicsősége. Odalépett a sírhoz, elhengerítette a követ, mint egy kavicsot, majd ráült. Azután hangja hallatszott: „Isten Fia jöjj ki! Atyád hív Téged!” Jézus pedig előjött a sírból egy hatalmas győztes lépteivel. Kitört az örömujjongás, mert a mennyei család már várta, hogy fogadja Őt. A hatalmas angyal a mennyei seregtől követve hódolattal meghajolt Előtte, amint Ő, a menny Uralkodója kihirdette József meghasadt sírboltja felett: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” (The Youth’s Instructor, July 28, 1898.)
Minden teremtett lény Isten akarata és hatalma által él. Mindenki az Isten Fiában való életből részesülnek. Bármennyire tehetséges és sokra is képes valaki, életét minden élet Forrásától nyeri. Ő a forrás, az élet kútfeje… Emberi természetben letett életét újra felvette és az emberiségnek ajándékozta. „Én azért jöttem – mondja -, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn 10:10)…
Krisztus eggyé vált az emberiséggel, hogy az emberiség is eggyé váljék Vele lélekben és életben. Ennek a kapcsolatnak az ereje révén, az Isten Igéjének való engedelmességben, az emberek élete azonosul Krisztus életével. Jézus így szól a bűnbánóhoz: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25). (The Youth’s Instructor, August 4, 1898.)
