„És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.” (Fil 2:8)
Az előtte lévő öröm helyett Krisztus keresztet szenvedett, és megvetve a gyalázatot, mindörökre az Isten királyiszékének jobbjára ült (Zsid 12:1-2). A világért hozott áldozatként halt meg a kereszten, és ezen áldozat által érkezik hozzánk a legnagyobb áldás, amelyet Isten csak adhat: a Szentlélek ajándéka. Ez az áldás mindenkié, aki elfogadja Krisztust.
Az elbukott világ a legnagyobb csatamező, amelyet a mennyei világegyetem és a földi hatalmak valaha is megismertek. Az egész világ színpada; a jó és gonosz, a Menny és pokol közötti nagy harc színtere. Minden egyes ember részt vesz ebben a küzdelemben. Senki nem állhat semleges oldalra. Az emberek vagy elfogadják, vagy visszautasítják a világ Megváltóját. Mindenki tanúbizonyságot tesz Krisztus mellett, vagy ellene. Krisztus felszólítja a zászlaja alatt állókat, hogy hűséges katonáiként vegyenek részt mellette a harcban, hogy elnyerhessék az élet koronáját. Isten fiaivá és leányaivá fogadta őket. Krisztus nekik hagyta biztos ígéretét, hogy nagy lesz a jutalma a mennyek országában azoknak, akik megaláztatásának és szenvedéseinek részesei lesznek az igazságért.
A Kálvária keresztje kihívást intéz minden földi és pokoli hatalom felé, és végül le is győzi őket. A keresztben összpontosul minden befolyás, minden vonzerő innen árad ki, mert Krisztus itt adta életét az emberiségért. Azért ajánlotta fel áldozatát, hogy az embert eredeti tökéletességébe állítsa vissza. Sőt, mi több, azért áldozta fel magát, hogy teljes jellemátalakulást adjon nekünk; győzteseknél nagyobbá tegyen minket. Azok, akik Krisztus ereje által legyőzik Isten és ember nagy ellenségét, azokat Isten, a mennyei udvarokban, a soha el nem bukott angyalok fölé fogja helyezni. (The General Conference Bulletin, April 1, 1899.)
