„A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást.” (Zsolt 85:10)
A jogosság és irgalmasság elkülönülve álltak, egymással ellentétben, mély szakadék választotta el a kettőt. Az Úr, a Mi megváltónk, emberi létet öltött istenségére, szeplő és folt nélküli jellemet munkált ki az emberiség javára. Ég és föld közé állította, és a vonzalom tárgyává tette keresztjét, mely mindkét irányba hat, és átvonzza a szakadék fölött mind a jogosságot, mind az irgalmasságot. A jogosság leszállt magas trónjáról és a menny összes seregével megközelítette a keresztet. Ott látta azt, Aki Istennel egyenlő, Aki viselte a büntetést az összes gonoszságért és bűnért. A jogosság tisztelettel hajolt meg a kereszt előtt s így szólt: elég ez.
A mi érdekünkben hozott áldozata előnyhöz juttatott minket. A bűnös, aki Krisztus erejétől vonzva egyre távolabb kerül a bűn szövetségétől, közeledik a felemelt kereszthez és térdre hull előtte. Ekkor új teremtéssé válij Krisztus Jézusban. A bűnös megtisztul, mivel új szivet kap. A Szentség úgy találja, hogy nincs már másra szükség ezen felül. A megváltás műve olyan következményekkel jár, melyekről az ember igen nehezen alkot fogalmat. Azoknak az embereknek, akik az isteni képmásra való hasonlóságra törekszenek, a menny kincsesházából származó értéket nyújtottak, kitűnő erőt, amely magasabbra emeli őket az el nem bukott angyaloknál is. A csatát megvívták, a győzelmet elnyerték. A bűn és igazságosság közötti küzdelem a menny Urát magasztalta fel, és a megváltott emberiség, az el nem bukott világok, a gonoszság minden munkása előtt, a legnagyobbtól fogva a legkisebbig, bizonyította Isten szentségét, kegyelmét, jóságát és bölcsességét. (The General Conference Bulletin, October 1, 1899.)
A kereszten függő Krisztus a közvetítő, aki által a kegyelem és igazságosság összetalálkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. (The General Conference Bulletin, April 1, 1899.)
Ennek az ajándéknak a nagyszerűsége a hála és dicséret olyan témáját nyújtja, amely fennmarad minden időben, az örökkévalóságon keresztül. (The Youth’s Instructor, December 13, 1894.)
