„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2:20)
Krisztus az elbukott emberért feszíttetett meg. De sokaknak, akik kereszténynek nevezik magukat, mindez semmi. A gyakorlatban megtagadják Krisztus keresztjét… Elismerik, hogy Krisztus meghalt a kereszten, ám mivel nem tapasztalták meg személyesen a keresztrefeszítést, nem fogadják el azokat a leckéket sem, amelyek az önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz vezetnek. Csak nevükben keresztények. Hitük központi kérdése nem a megfeszített és feltámadt Üdvözítő, Aki minden őt befogadónak hatalmat ad arra, hogy Isten fiaivá és leányaivá legyenek. (The Youth’s Instructor, July 7, 1898.)
Add fel a bűn élvezetét a mennyért és az örök életért cserébe! Mit ér a bűnös kielégülés néhány napja, amely az igazi öröm egyetlen cseppjét sem tartalmazza, az örök boldogsághoz képest, amely a hívő lélekre vár? Ne tartsd Krisztus szeretetét távol a lelkedtől! Nézz a Kálvária keresztjére, ha szeretetének kézzelfogható bizonyítékára vágysz! A menny élénk érdeklődéssel tekint rád, hogy lássa, mit fogsz tenni. Az angyalok elámulnak azon, amikor érdektelenül elfordulsz a számodra felkínált áldásoktól. Ha elutasítod, hogy válaszolj Krisztus szeretetének vonzására, végül lázadóvá és ellenállóvá válsz. (The Youth’s Instructor, March 2, 1893.)
Pál felismerte, hogy alkalmasságának, tehetségének alapja nem benne rejlik, hanem a Szentlélek jelenlétében, akinek kegyelmi befolyása szívét áthatotta, és minden gondolatát alárendelte Krisztusnak… Krisztus mindenkor központja volt az apostol tanításainak. „Élek pedig többé nem én” – jegyezte meg – „hanem él bennem a Krisztus” (Gal. 2:20). Az én elrejtőzött, Krisztust ellenben kinyilatkoztatta és felmagasztalta. (The Acts of the Apostles, 251.)
Akik megtagadják magukat, hogy mások javára éljenek, akik odaszentelik magukat és mindenüket, amijük van Krisztus szolgálatára, azoknak osztályrésze a boldogság lesz, melyet az önző ember hiába keres. (Testimonies for the Church 3:397.)
