„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.” (Jn 10:27)
Mennyire drága az a tudat, hogy van egy hűséges Barátunk, Aki nemes, emelkedett jellemet ajándékoz nekünk, amely alkalmassá tesz bennünket a mennyei udvarokban lévő angyalok társaságára! Ő őrködik minden gyermeke felett. Olyan békességük van, amit a világ nem adhat, de el sem vehet. A földi kincsek elvesztése, nem teszi őket reménytelenné, sem hontalanná…
Krisztus látja a világot, ahol az emberek a földi kincsek keresésével vannak elfoglalva. Látja sokak buzgó próbálkozását, egyszer egyik dologért, aztán a másikért, hogy erőfeszítéseikkel elnyerjék a vágyott földi kincseket, amelyekről azt gondolják, hogy majd biztosítják önző, mohó vágyaikat. Ám buzgó törekvésükben elhaladnak amellett az út mellett, amely az igaz gazdagsághoz vezet.
Mint az Egyetlen, Akinek hatalma van, Krisztus szól azokhoz, akiket elhívott, hogy kövessék Őt. Felajánlja, hogy olyan kincsekhez vezeti őket, amelyek az örökkévalóságig időtállóak. Az önmegtagadás és önfeláldozás keskeny ösvényét mutatja nekik. Akik ezen az úton haladnak előre, leküzdve minden akadályt, elérik a dicső földet. A kereszt felmagasztalásában rájönnek, hogy a kereszt magasztalja fel őket, és végül elpusztíthatatlan kincset találnak.
Sokan földi gazdagságban keresik a biztonságot. Krisztus viszont el akarja távolítani szemükből a szálkát, mely akadályozza látásukat, hogy megpillanthassák a dicsőség túláradó, örök mértékét. Ezeka személyek összetévesztik az ábrándot a valósággal, szem elől veszítik az örökkévaló világ dicsőségeit. Krisztus szólítja őket, hogy terjesszék ki látásukat a jelenen túlra, adják látásukhoz az örökkévalóságot. (Letter 264, 1903.)
Emeljük magasba a keresztet s kövessük Krisztus lábnyomát! Akik magukra veszik a keresztet, észreveszik majd, hogy a kereszt is fölemeli őket, erőt és bátorságot ad nekik és Isten Bárányához irányítja őket, Aki elveszi a világ bűnét. (The Review and Herald, July 13, 1905.)
