„Aki a kevesen hű, az a sokon is hű, és aki a kevesen hamis, az a sokon is hamis.” (Lk 16:10)
Sok idő vész el azzal, hogy valami nagydolog, valami csodálatos munka végzésére vágyódunk, miközben a kezünk ügyében lévő kötelességeket elhanyagoljuk, melyek teljesítése az életet illatossá tennék, elkerüli figyelmünket. A krisztusi élet otthon, majd krisztusi lesz az egyházban. Az erőfeszítések terén a legkisebb kötelességek elhanyagolása egy nagyobb munka elnyerése miatt, sokak életét teszi meddővé. (Manuscript 19, 1892.)
Sokan csodálják a széles, mély folyót, ami fenségesen halad útján az óceán felé. Méltó a csodálatra, mert kijelölt munkáját végzi. De mi van a hegyoldalról lecsordogáló ezernyi folyócskával, amelyek segítenek felduzzasztani ezt a nemes folyamot? Igaz, kicsik és keskenyek, de nélkülözhetetlenek, mert nélkülük a folyó sem létezne. Egyesülten végzik kijelölt munkájukat, hogy termékennyé tegyék a földet; mezőkön és legelőkön keresztül vezető útjuk nyomon követhető az élő zölddel, ami szegélyezi partjaikat. Így valósítják meg Isten tervét és így járulnak hozzá a világ fejlődéséhez. A hatalmas folyó így váj csatornákat magának az örök dombokon keresztül, de a maga helyén a patakra is éppen annyira szükség van, mint a folyóra…
Mindenki felelős a gyülekezet fejlődéséért. A világ tele van a Mesterért végzett munkával. Minden nap elhozza a maga gondoskodással és felelősség hordozásával kapcsolatos terhét, és ha csak egy is figyelmen kívül hagyja a számára kijelölt munkát, néhány szent érdeke látja kárát. (The Review and Herald, January 6, 1885.)
A lelkiismeretes odafigyelés azokra a dolgokra, amelyeket a világ kis dolognak nevez az, ami nagyon széppé és sikeressé teszi az életet. A kegyes, istenfélő élet kis tettei, a kedves kis szavak, az önmegtagadás kis megnyilatkozásai, a kis alkalmak bölcs kihasználása, a kis talentumok szorgalmas művelése naggyá teszi az embert Isten szemében. (The Youth’s Instructor, April 21, 1898.)
