„Az ÚR átka van a gonoszok házán, de az igazak lakhelyét megáldja.” (Péld 3:33)
Ha Krisztus velünk lakozik, keresztények leszünk otthon is és külföldön is. A keresztényeknek lesznek kedves szavai rokonaihoz, társaihoz. Kedves lesz és barátságos, szerető, együttérző és arra fogja nevelni magát, hogy együtt lakozzon a mennyei családdal. Ha ő a királyi család tagja, azt az országot fogja képviselni, ahová készül. Szelíden beszél gyermekeihez, mert rájön, hogy ők is Isten örökösei, a mennyei udvartartás tagjai. Isten gyermekei között nem lakozik kemény lelkület. (The Review and Herald, September 20, 1892.)
Emlékezz arra, hogy ahogy családodhoz viszonyulsz, olyan leszel a gyülekezetben is. Ahogy gyermekeidet kezeled, úgy fogsz bánni Krisztussal is. Ha nem krisztusi lelkületet ápolsz, gyalázod Istent… Nem a szavai teszik az embert. A Krisztust kiábrázoló embert teszi méltóvá, hogy megkapja az élet koronáját, ami nem halványul el soha. (Manuscript 21, 1903.)
Isten azt akarja, hogy minden ember kezdje ott, és éljen krisztusi életet. A gyülekezetben és minden üzleti tranzakcióban az ember olyan, mint otthonában. Ha aláveti magát a Szentlélek vezetésének otthon, ha megérti felelősségét, hogy foglalkozzon ott a lelkekkel, akkor, amikor felelősségteljes állásokat tölt be, ugyanezt az eljárást fogja követni. Ha emlékezik Krisztus iránta tanúsított kedvességére ő is ugyanazt a szeretetet és kedvességet fogja tanúsítani mások iránt…
A menny elveit kell kivitelezni minden családban, minden gyülekezeti fegyelmi eljárásban, minden vállalkozásban, minden egyes intézményben, minden iskolában és mindenben, amivel csak foglalkozunk. (The General Conference Bulletin, April 3, 1901.)
Férfiakat és nőket, gyermekeket és fiatalokat a menny mérlegén mérik le aszerint, amit kinyilvánítottak otthoni életükben. Egy keresztény otthon, mindenhol keresztény. Az otthonban megnyilatkozó vallás olyan befolyást áraszt, amit nem is lehet megmérni. (Manuscript 34, 1899.)
