„Mielőtt megaláztatás ért, tévelyegtem, most azonban figyelek szavadra.” (Zsolt 119:67)
Az Úr igen nagyra értékeli népe szentségét és megengedi, hogy nehézségek jöjjenek egyénekre, családokra és gyülekezetekre, hogy népe meglázhassa a veszélyeket és megalázzák szívüket Előtte bűnbánatban. Isten azt hirdeti nekik és Krisztus igazságosságának öltönyébe öltözteti őket. Megtiszteli őket jelenlétével.
Az engesztelés nagy napjának kötelességünk megvallani bűneinket és elismerni Isten irgalmát és szeretetét áthágásaink megbocsátásában. Köszönjük meg az Úrnak a figyelmeztetéseket, amelyeket adott, hogy megmentsen minket eltorzult útjainktól. Tanúsítsuk az Ő jóságát azzal, hogy nyilvánvalóvá tesszük a változást életünkben. Ha azok, akiknek az Úr bizonyítékokat küldött és figyelmeztette őket, hogy nem járnak az Ő útján és megbánják és szívük alázatával és bűnbánattal megvallják, az Úr biztosan elfogadja/befogadja őket pártfogásába.
Nagy megpróbáltatás időszaka áll előttünk Ez arra késztet, hogy használjuk fel minden képességünket és ajándékunkat Isten munkájának előbbre vitelére. Az erőket, amelyeket az Úr adott nekünk, arra kell használnunk, hogy építsünk és nem arra, hogy elbátortalanodjunk és letörjünk. Az egyház minden korszakában Isten kijelölt küldöttei kitették magukat szégyennek és üldözésnek az igazságért. De ahol Isten népét arra kényszerítették, hogy menjen, mint a szeretett tanítványt is, lakatlan szigetre száműzték őket, Krisztus tudja, hogy hol vannak és megerősíti és megáldja őket és békével és örömmel tölti be őket.
Meg fogja tisztítani egyházát, ahogy megtisztította a templomot is földi szolgálata kezdetén és végén. Mindaz, amit az egyházra hoz próba és megpróbáltatás terén, azért jön, hogy népe mélyebb kegyességre tehessen szert és még több erőt nyerjen, hogy a kereszt győzelmét hordozza a világ minden részére. Mindnyájunknak van tennivalója. (The General Conference Bulletin, July 1, 1900.)
