„A mással jót tevő ember bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11:25)
Sokan vannak olyanok, akiknek az élet fájdalmas küzdelem; Érzik hiányosságaikat, és szerencsétlenek és hitetlenek; azt gondolják, nincs semmi, amiért hálásak kellene legyenek. Kedves szavak, együtt érző tekintetek, az értékelés kifejezésre juttatása sokak számára küzdelmet jelentenek és olyan magányosak, mint egy pohár hideg víz a szomjas léleknek. Egy együtt érző szó, egy kedves gesztus felemelné a terheket, amelyek súlyosan nyugszanak a gyenge vállakon. Minden szó vagy önzetlen kedves tett Krisztus elveszett emberiségért érzett szeretetének kifejezése.
Az irgalmas, irgalmasságot nyer. A mással jól tevő, megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül. Édes béke a könyörületes léleknek, áldott megelégedés a mások javára végzett, önmagáról megfeledkező szolgálat élete. A Szentlélek. aki a lélekben lakozik, és megnyilatkozik az életben, meglágyítja a kemény szíveket, együttérzést és gyengédséget ébreszt. Azt aratod, amit vetettél. (Thoughts from the Mount of Blessing, 40, 41.)
Eljön az idő, amikor a föld megrendül és ingadozik, mint a kalyiba. De Isten munkásainak gondolatai szándékai és tettei, noha láthatatlanok majd nyilvánvalókká lesznek a végső megpróbáltatás és jutalmazás nagy napján. A most elfelejtett dolgok, mint tanúk megjelennek vagy elismerésül, vagy kárhoztatásként.
A szeretet, szívélyesség, önfeláldozás – ezek sohasem vesznek el. Amikor Isten választottai, halandóságból halhatatlanságra változnak a jóság szavai és tettei nyilvánvalókká lesznek és örök korszakokon keresztül fennmaradnak. Az önzetlen szolgálat egyetlen megnyilatkozása, noha kicsi, vagy egyszerű sohasem fog elveszni Krisztus tulajdonított igazságosságának érdemei által az ilyen szavak és tettek jó illata örökre megmarad. (Manuscript 161, 1897.)
