„Boldog az, aki törődik a nyomorulttal; a veszedelem napján megmenti azt az ÚR.” (Zsolt 41:2)
Isten szolgái vagyunk, akik szolgálatát végezzük. Az élet nagy hálójába az önzésnek egyetlen fonalát sem szabad belefűzni, mert ez meddővé tenné a mintát. De a meggondolatlan emberek mennyire alkalmasak lesznek. Mennyire ritkán mutatnak érdeklődést Isten szenvedései iránt maguktól. A szegények körülöttük vannak, de elmennek mellettük gondtalanul és érzéketlenül., tekintet nélkül az özvegyekre és árvákra, akik ott maradnak források nélkül. de nem beszélnek szükségleteikről. Ha a gazdagok letétbe helyeznének egy kis összeget a bankban a szükségben lévők rendelkezésére, milyen sok szenvedéstől lehetne megszabadulni. Isten szent szeretete mindenkit rávezetne arra, hogy az a kötelességük, hogy törődjenek a másikkal, és így életben tartanák a jótékonyság lelkületét. Azzal tisztel meg bennünket, hogy segítő kezévé tesz minket. Panaszkodás helyett örvendezzünk, hogy kiváltságunk, hogy szolgáljunk a jó és irgalmas Mester alatt. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1118, 1119.)
Hallgassuk meg, mit mond Ésaiás:… és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad…akkor felhasad, mint a hajnal a te világosságod.” Olyan lesz lelked, mint a megöntözött kert, amelynek vize soha el nem fogy…
Emlékszem egy szegény ember esetére, aki egy gazdag ember ablakának közelében élt… Volt egy gondozott gyümölcsöse és annak ágait, hajtásait levágták, amelyek átnyúltak a kerítésen… Ez a szegény ember kért tőle egy kis szívességet, hogy adja neki azt az ágat, hogy eltüzelhesse; de ő megtagadta ezt és azt mondta: Meg akarom tartani magamnak, mert a hamuja majd az földemet gazdagítja. Nem mentem el soha annak az asszonynak a háza mellett anélkül, hogy gondoltam volna erre az esetre. A földet a szegény ember mellőzése gazdagította. (The Review and Herald, December 23, 1884.)
Amikor nem figyelünk oda az emberiség szükségleteire, ez azt jelenti, hogy vonakodunk attól, hogy Isten segítő keze legyen, a legköltségesebb áldozatok, a bőkezűség legnagyobb megnyilvánulásai a legfertelmesebbek az Ő szemében. (Letter 8, 1901)
Csak a szolgálat életében található az igazi boldogság. (The Review and Herald, May 2, 1907.)
