„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5:14)
Kötelességünket csak akkor értjük és becsüljük igazán, amikor abban a világosságban szemléljük, ami Krisztus életéből ragyog elő. Ahogy a Nap felkel keleten és halad nyugat felé, fénnyel árasztva el a világot, Krisztus igaz követője is így világosság a világnak. Kimegy a világba, mint valami ragyogó, fénylő világosság, hogy azok, akik sötétségben vannak, megvilágosodhassanak és felmelegedhessenek tőle. Krisztus azt mondja követőinek: „Ti vagytok a világ világossága.” (The Review and Herald, December 15, 1874.)
Akik nem munkálkodnak reményteljesen, a kételkedés felhője alatt tartják magukat. Az ellenség még nem halt meg, és minél közelebb kerülünk e föld történelmének lezárulásához, annál éberebbek a sátáni eszközök erőfeszítései, hogy a lelkeket a kételkedés felhőjében tartsák, olyannyira, hogy a menny világossága ne juthasson kifejezésre szavakban és tettekben, hogy reménységet, örömet és bátorítást hozzon másoknak….
A világ tele van sietséggel és csalódottsággal. A szavak neked szólna: „A ti világosságotok úgy fényljék az emberek előtt, hogy láthassák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Az igazság támogatására kimondott szavak azzal a bizonyossággal hangzanak el, ami helyes szándékból és vidám reménységből, tiszta szívből fakadnak, örömet okoznak az angyaloknak. Az Úr azt akarja, hogy lelkileg gondolkodjunk, hogy megláthassuk terveinek kibontakozását a mi életünkben. Isten munkatársai kell legyünk, annak a munkának a végzésében, amit Ő végzett volna. Akárhol is vagyunk, a világosságot kell árasszuk. (Letter 348, 1908.)
Amikor Krisztus szavai kifejezésre jutnak a hívők szavaiban és tetteiben, világosság árad azokra, akik sötétségben vannak; mert miközben az ajkak Isten dicsőségét hirdetik, a kezek megerősödnek a jó cselekvésére a pusztulás felé haladók megsegítésére. (Special Testimonies to Ministers Series B, No. 10, p. 11)
