„és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! Így szól nektek az ÚR: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten.” (2Krón 20:15)
Van munka mindenkinek, aki Krisztus nevéről neveztetik. Egy mennyei hang ünnepélyesen felszólít kötelességetek teljesítésére. Figyeljetek oda erre a hangra és menjetek dolgozni azonnal, bárhová és bármilyen képességgel. Miért állnátok itt a napon tétlenül? Van elvégzendő munka számotokra is, olyan munka, ami a legjobb energiáitokat követeli. Az élet minden drága pillanata valamilyen kötelességgel kapcsolatos, amivel tartoztok Istennek vagy embertársaitoknak…
A lelkek megmentésének nagy munkáját még nem végezték el. A dicsőség minden angyala ebben a munkában foglalatoskodik, miközben a sötétség minden egyes démona ennek áll ellen. Krisztus, aki bemutatta nekünk, hogy milyen nagy értéke van a lelkeknek, eljött a világra az örökkévalóság felhalmozott szeretetével, felajánlotta, hogy az embert minden vagyonának örökösévé teszi. Leleplezte előttünk az Atya szeretetét a bűnös faj iránt, és nekünk adta Őt, mint igazat és megigazítja azt, aki hisz. (Testimonies for the Church 5:203, 204.)
Óriási számban vannak, akik felsorakoznak az igazság ellen, akikkel találkoznunk kell, amikor a világosságot képviseljük mások felé. Reménységünk nem a mi igazság-ismeretünkben, nem saját képességeinkben van, hanem az élő Istenben. Isten dicsősége forog kockán. Határozott erőfeszítést kell tenni, ami az emberi erőfeszítést illeti, és a mindenható, hatalmas Istenbe vetett élő hit, majd megnyilatkozik és leleplezi a tévedést. Isten legyőzte Izrael ellenségeit. Összezavarta erőiket. Hanyat-homlok menekültek. Ki állhat meg az Úr, Izrael Istene előtt?
Nem test és vér ellen háborúzunk, hanem fejedelemségek és hatalmasságok ellen, a gonoszság lelkei ellen, akik a magasságban vannak. Az Úr arra bátorít minket, hogy nézzünk Rá, mint minden erőnk Forrására, arra, Aki segíteni tud rajtunk…. Amikor Izrael Istene magára vállalja a munkát értünk, sikerre viszi azt. (The Review and Herald, May 10, 1887.)
Az igazság diadalt arat. (Letter 345, 1904.)
