„Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” (Mt 25:21)
Az Úr hajlandó nagy dolgokat tenni értünk. Nem a létszám útján nyerünk győzelmet, csak a lélek Jézusnak való teljes behódolása által. Előre kell törnünk az Ő erejében, bízva Izrael hatalmas Istenében… Lényeges, hogy értelmes ismeretünk legyen az igazságról, mert másképp hogyan tudnánk megütközni a fortélyos ellenkezőkkel. A Bibliát kell tanulmányoznunk, nemcsak a tantétekért, amiket tanít, hanem a gyakorlati tanulságokért is. Sohasem szabad meglepődnünk, sohasem vehetjük le fegyverzetünket. Készüljünk fel a váratlan helyzetekre, mert bármi felszólíthat kötelességünk teljesítésére Várjunk, figyeljünk minden kedvező alkalomra, hogy képviseljük az igazságot, ismerősei legyünk a próféciáknak, ismerői legyünk Krisztus példázatainak. De ne bízzunk a jó felépített érvekben. Az érvek önmagukban nem elegendőek. Istent kekk keresnünk a térdeinken, ki kell mennünk, hogy találkozzunk emberekkel Isten Lelkének ereje és befolyása által. Isten polgárőrré tesz bennünket, akik Gedeon seregét alkotó emberek is. (The Review and Herald, July 1, 1884.)
A végső megjutalmazás napján jutalmat kapnak, ahogy dolgoztak, az a kiváltságunk, hogy megváltott lelkek jönnek hozzánk, akiknél segítő eszközök voltunk, és azt mondják: Te emeltél ki a csalódottságból. És a Mester akkor azt mondja nektek: Jól vagyon jó és hűséges szolgám. (Letter 348, 1908.)
Az Úrnál megvan munkásainak teljes listája, és a bibliai történetben megadta néhányuk nevét. Közöttük vannak a hűséges sáfárok: Ábrahám, József, Mózes, Illés, Dániel, Nehémiás, János és Pál… Munkások az Úr szőlőskertjében, minden korszakok jó példái ezek, hogy ösztönözzék őket. Az Úr szeretete, angyalok szolgálata, Jézus együttérzése kell bátorítsák őket, és a drága lelkek megnyerésének reménysége, hogy ragyogjanak örökké, mint a csillagok örvendezésük koronájában. (The Review and Herald, January 6, 1885.)
