„Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1:4)
Az Úr mindenről gondoskodott, hogy gazdag, bővelkedő örömteli tapasztalatban legyen részünk. János Krisztusra vonatkozóan azt mondja: Benne élet volt és az élet az emberek világossága. Az élet világossággal társul, és ha nincs világosságunk az Igazságosság Napjától, életünk sem lehet Benne. De ez a világosság mindenki számára elérhető és csak, ha visszahúzódunk a világosságtól, akkor telepszik ránk sötétség. Jézus azt mondta: „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé, az élet világossága” A világban nincs életünk világosság nélkül. Ha a nap visszavonná sugarait, az összes vegetáció, az összes állati élet véget érne. Ez szemlélteti azt a tényt, hogy lelki életünk sem lehet, ha nem tesszük ki magunkat az Igazságosság Napja sugarainak. Ha egy virágzó növényt a sötét szobába teszünk nemsokára elhervad és meghal; így lehet lelki életünk sem, de mégis elveszítjük, ha a kétely és homály légkörében lakozunk.
Ha arra kaptunk elhívást, miként János is, hogy vegyük át Krisztus helyét és tanúskodjunk a világosságról, hogy mások elméjét Reá irányítsuk. Ne legyen senki, aki Krisztusról tanúskodik, aki magát magasztalja fel, és arra törekszik, hogy az emberek figyelmét magára vonja, hanem igyekezzen Jézust felmagasztalni. (The Youth’s Instructor, May 25, 1893.)
Az emberiségnek nincs önmagában világossága. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint egy meggyújtatlan viaszgyertya, mint a hold, amikor arcát elfordítja a naptól, a ragyogás egyetlen sugarával sem rendelkezik, hogy beleragyogjon a világ sötétségébe. De amikor az Igazságosság Napja felé fordulunk, de amikor kapcsolatba kerülünk Krisztussal, a lélek izzik az isteni jelenlét ragyogásától. (Thoughts from the Mount of Blessing, 64.)
